gazdazona.hu

A csonthéjas gyümölcsűek betegségei

A csonthéjas gyümölcsűek betegségei.

Elsőként a kajszival kezdem.

Kajszihimlő mind a levélen mind a termésen jellegzetes tünet figyelhető meg. A levélen gyűrű alakú kezdetben halványzöld, később sárgászöld, elmosódott szélű foltok észlelhetők. A gyümölcs felületén enyhén vagy erőteljesen besüppedő, sárgás zöld később sárgásbarna  gyűrű, vagy néha szabálytalan rajzolatok láthatók.
A beteg gyümölcs deformálódott, gyakran féléretten megpuhul.
Ez a betegség van még őszibarackon, szilván, ringlón, kökényen.
Viszont a tünetek nem mindig egyeznek meg a kajszin észleltekkel.
Védekezni a jó vírusmentes szaporítóanyag előállításával és a vegetációban a levéltetvek mint vírus hordozók kiiktatásával védekezhetünk.

Kajszi elhalása (pszeudomonászos elhalás)
A kajszi legjelentősebb betegsége leggyakoribb az 5-6 éves kajszi fák megbetegedése és pusztítja még az őszibarackfákat is.
A megtámadott fa részlegesen vagy teljesen elhal a részleges elhalásra jellemző, hogy a fának csak egy-egy ágára terjed. Az elhalt ág alatti részekből rendszerint új hajtások törnek elő. A teljes elhaláskor az egész fa kipusztul a megtámadott fa lobja nagyon gyorsan 1 hét alatt szárad el. Az elhalás rendszerint tavasszal és nyár elején jelentkeznek. A beteg fa ágain és törzsén rákos sebek keletkeznek majd mézgásodás figyelhető meg.
A korokozó ősszel csapadékos viszonyok között szaporodik el.
A kórokozó csak sebzéseken (metszési felületen, nyúlrágáson, fagyléceken stb.) jut be a növénybe és november elejétől március elejéig fertőz. Védekezni a fák nyugalmi állapotában a sebzéseket kerülni kell a fákat lehetőleg ne a nyugalmi időben metszünk és a nagy felületeket zárjuk le. Rügy pattanás előtt a metszés után réztartalmú szerekkel lemosásszerűen permetezzünk. Ősszel a lombhullás kezdetén újabb kezelés szükséges a novemberi fertőzés megakadályozására réztartalmú szerrel.

A kajszi gnomoniás levélfoltossága.
Tünete kizárólag a levélen észlelhető. Kezdetben sárgászöld, majd sárga elmosódott szélű 4-5 mm átmérőjű foltok keletkeznek. A foltok idővel megnagyobbodnak és a levél nagy részére kiterjednek. A beteg növény levél fonákán a levél erek vörösesbarnák.
A levelek kanálszerűen torzulnak majd lehullnak.
A korokozó termőtestekkel telel át, a fertőzési források mindig a levelek. Az időjárástól függően a spórák tavaszra alakulnak ki és áprilistól kezdve szóródnak ki. Sziromhullás után már a lombfakadáskor fertőzik az új leveleket. A spórák szóródása június közepéig is tarthat. Az első tünetek általában június végén, július  elején észlelhetők.
Védekezés a lehullott lombot be kell forgatni a talajba. Ősszel a fán maradt és talajra hulló leveleket érdemes DNOC vagy benomil hatóanyagú szerekkel lemosásszerűen permetezni.
A vegetációs idő alatt az első permetezést közvetlenül sziromhullást követően tanácsos kezdeni majd június közepéig ismételni. A június közepétől végzett permetezésnek nincs hatása. Permetezésre használhatunk mankoceb (Dithane), kaptán (Orthocid), benomil (Chinoin, Fundazol) tiofanát-metil (Topsin M).

A kajszi levéllyukacsosodás betegsége.
Leggyakrabban a  kajszi gyümölcsöt, kisebb mértékben a levelet károsítja.
Az őszibarackon fordítva, elsősorban a levélen és a hajtáson, ritkábban a gyümölcsön észlelhetők.
A megtámadott növény levelén, hajtásán, vesszején, és a gyümölcsén figyelhető meg.
A fertőzött levélen szabályosan kerek, sárga közepű, bíbor szegélyű foltok keletkeznek. A foltok, széle idővel megbarnul. A folt a levélből kiesik. Az ágakon, a vesszőkön szürkés barna elliptikus foltok jelentkeznek.
A kórokozó a rügyet is megtámadja behatolásának helyét a rügy alapon mézgacsepp jelzi.
A gyümölcsön apró piros foltok képződnek. Később a foltok közepe kiemelkedik, parásodik, szélét pedig lilás-piros udvar övezi. A kórokozó gomba a fertőzött vesszőkben micéliummal, a vesszők felületén és lehullott levelekben konídiumokkal telel át.
Tavasszal a konídiumok a friss növényi részekre kerülnek, ott csíratömlőt fejlesztenek, majd a légzőnyílásokon keresztül behatolnak a növény szövetébe.
Védekezés metszéskor a beteg vesszőket eltávolítjuk ez különösen az őszibaracknál fontos.
Az első permetezést a fák nyugalmi időszakában rügypattanás előtt rézoxiklorid hatóanyagú szerrel lemosásszerűen kell végezni. Később a fertőzéstől függően többször (bimbós állapotban, virágzás előtt, és sziromhullás után) is tanácsos védekezni (cineb, mankoceb, kaptán, faltán) hatóanyagú szerekkel.

Az őszibarack tafrinás betegsége.
Súlyos kárt a tavaszi hűvös, csapadékos időjárást követően okoz.
Gazdanövénye elsősorban az őszibarack de néha a mandulán is jelentkezik.
A levélen a hajtáson és a gyümölcsön egyaránt találhatók tünetek.
A levelek kora tavasszal kezdetben zöld, majd egyre inkább pirosodó fodrosodásba.
A fodrosodás a levelek teljes vagy csak egy részén jelenik meg és a fonákok felé görbülnek törékenyek és térfogatuk jelentősen megnő.
A hajtások vastagodnak és színük a levélhez hasonlóan pirosas árnyalatú lesz.
A beteg virágokban a bibe és a porzószálak megvastagodnak torzulnak.
A gyümölcsök héja felhólyagosodik. A fertőzött foltok megpuhulnak, és a gyümölcs elrothad.
A korokozó a vesszőkben a rügyekben és a lehullott levelekben micéliummal telel át.
Az őszibarack fajták fogékonysága a korokozóra nem egyforma.
A betegség ellen védekezni ősszel és tavasszal a rügypattanás előtt érdemes elkezdeni réztartalmú szerekkel. Majd a zöld és rózsaszín bimbós állapotban kell még permetezni.
A permetezést (kaptán, benomil, kaptafol, tiofanát-metil) szereket alkalmazva.
A permetezés a tünetek észlelésekor teljesen hatástalan.

Őszibarack lisztharmata.
A korokozó az őszibarack valamennyi részén jellegzetes tünetet okoz. A megtámadott levelek színük felé kanalasodnak, fonákokon fehér réteggel bevontak (micélium) majd lehullnak.
A korai lobhullás miatt a termés minősége romlik és kihat a következő évi termőrügyek fejlődésére.
A beteg hajtások íz közük rövid, felületükön fehér bevonat képződik.
A vesszők végei begörbülnek rajtuk szennyes fehér bevonat (micélium) látható.
A gyümölcsök felületén az erős szőrözöttség miatt kezdetben alig észlelhető kör alakú fehér foltok jelentkeznek. Később a héj barnul parásodik és a gyümölcs deformálódik.
Metszéskor a deformált ágat távolítsuk el.
A megelőző permetezést zöld vagy rózsaszín bimbós állapotban kezdjük majd a fertőzés megjelenésétől addig védekezünk  amíg a gyümölcsök elérik a 2,5 cm-es nagyságot.
Csonthéjasok ventúriás varasodása, csonthéjas gyümölcsösök sajátos betegsége.
Csapadékos tavaszt követően járványszerűen károsít, főként őszibarack, kajszi, ringló, szilva betegségei.
A fertőzésnek a tünete csak július elején láthatók.
A gyümölcsök napos oldalán kezdetben zöldessárga, később barnuló varasodó foltok képződnek. Később a foltok egyre nagyobb számban képződnek. A kajsziról és a szilváról pikkelyszerűen  leválnak. A fertőzött gyümölcsök deformálódnak és felrepedeznek. A fertőzött nem érik be, apró marad és lehull.

A cseresznye és a meggy blumeriellás levélfoltossága.
A levél színén 1-3 mm-er átmérőjű, kör alakú vagy szögletes, lilás-bordó színű foltok képződnek. A levél fonáki részén a foltoknak megfelelően enyhén besüppedő, krém sárga színű konídium telepek láthatók. A foltok között az egészséges szövet megsárgul, a levelek lehullnak. A tünetek előbb mindig az alsó leveleken jelentkeznek, majd fokozatosan a felső levelekre is átterjednek.
A betegség a talajra hullott levelekből indul ki. Terjesztésükben a szélnek és a víznek nagy jelentőségük van. A korokozó a talajról felverődő vízcseppekkel jut a növényre és, ott az alsó levelek fonákát fertőzi.
A korokozó áttelelését a lombhulláskor adott DNOC vagy benomil hatóanyagú szerekkel akadályozhatjuk meg.
A vegetációban (benomil, mankoceb, kaptán) hatóanyagú szerekkel védekezhetünk.

Csonthéjasok moníliás betegsége.
Ez a betegség mindegyik csonthéjason jelentkezhet de főleg a meggyen és a kajszin okoz komoly károkat.
A fertőzött virágok rövid idő alatt barnulnak, majd elszáradnak és a virágzás után is a fán maradnak. A hajtások a csúcsoktól kezdődően hervadnak és elszáradnak. A fertőzés helye körül mézgakiválás észlelhető. A beteg rothadó gyümölcsökön penészpárnák jelennek meg de sohasem körkörösen (mint az almatermésűeknél) szabálytalanul szétszórtan. A korokozó a virágokba hajtásokba és az idősebb fás részekbe is behatol az ilyen fák termőnyársai és ágai elszáradnak.
A korokozó a fákon maradt termésen (múmiákon) és ágakban telel át.
A virágok már gyakran a fehérbimbós állapotban de a leg veszélyesebb a virágzás időszaka.
A korokozó a virágra jutva csíratömlőt fejleszt és megfertőzi az egész virágot. Az erőteljes harmat nagyon kedvez a korokozónak. Védekezés a fán maradt gyümölcsmúmiákat a rákos a beteg fásrészeket a télvégi metszéskor el kell távolítani.
A réztartalmú lemosó permetezés nagyban segíti a későbbi védekezés.
Tavaszi védekezéskor jó a Topsin metil 70wp és majd a fehérbimbós állapotban (Rubigan, Rovral, Delan) szerekkel.

Sok sikert kívánok mindenkinek.

Címkék: , , , , , , ,

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*