Fagyos magvak

Ahhoz, hogy a fagyok elmúltával rövidebb életű haszon- vagy dísznövény palántázni lehessen január közepétől már kellene a magokat vetni. A profi árutermelő kertészek többsége nem bíbelődik a kényes munkával, ha eljön az idő, kész palántákat vásárolnak. Nem így a hobbikertészek. Van aki magot gyűjt vagy szaküzletben, csomagküldőnél vásárol, s maga próbálkozik. Sokan nem is gondolnak rá, de a házilagos palántaneveléssel sok pénzt lehet megtakarítani: az egy-két virágpalánta árába kerülő vetőmaggal 20-100 apró növény felnevelhető. De az olcsó palántanevelés azt is jelenti, hogy csöpögő, néha áporodottan illatozó földdel teli tejfölös poharak garmadájával kell együtt élni. Persze lehet mindezt családbarát módon is gyakorolni. Ez viszont már nem kevés pénzbe kerül. Ehhez hajtató edényt, kis cserepeket, sokféle segédeszközt kell beszerezni. Már kaphatóak elővetett tálcák is. Ezzel nincs más teendő, mint megfelelő helyet találni neki, el kell távolítani a védőfóliát és már csak az öntözővízről kell gondoskodni.

A hajtató edény tulajdonképpen egy miniüvegház. Ezek az angol, német műanyag tálak nem eresztik magukból a vizet, áttetsző, sőt kis szellőző ablakocskával ellátott tetejük is van. Általában olyan szélesek, hogy éppen elférnek az ablakpárkányon. Akkor teljes a hajtatószerkezet, ha az alját a terráriumok fűtésére szolgáló 5-10 wattos, nem sokat fogyasztó fűtőszállal is melegítik.

A palántanevelő tulajdonképpen a felesleges öntözővíz szétcsorgását megakadályozó tálca, amelyet le is lehet fedni. Ebbe kerülnek a földdel teli tejfölös poharak, vagy erre a célra használatos papíriszap edénykék. Ez utóbbiak előnye, hogy közvetlenül kiültethetők, mert a talajban elbomlanak. (Vásárolhatók olyanok is, amelyeket műtrágyával itattak át.) Lényeges, hogy a hajtató ne lógjon túl az ablakpárkány szélén, mert az alatta lévő fűtőtest túlságosan felmelegíti.

Az egynyári virágok közül érdemes bojtocska, büdöske, oroszlánszáj, illatos ternye, kakastaréj, nyári viola, törpe dália – hogy csak néhányat említsek – palántát nevelni. Magvaikat lehet vásárolni, cserélni és szedni is. A legegyszerűbb vállalkozás a vásárlás. Mielőtt a fajokról, fajtákról döntenek, érdemes megismerni őket. A zacskók hátsó oldalán is olvasható praktikus vetési, palántázási tanács. Ahhoz azonban, hogy olyan növényeket sikerüljön felnevelni, amelyek a zacskón lévő fotókon láthatók, ennél több tudásra van szükség.

A magok megvétele előtt feltétlenül tájékozódni kell arról, hogy milyen idősek. Vannak olyanok, amelyek több évig is megőrzik csírázóképességüket, de fő az óvatosság. Erre akkor is jobb ügyelni, ha a magot kertésztárstól kapja valaki.

A saját maggyűjtésnél tudni kell, hogy a továbbnevelésre kiszemelt „anyanövény” genetikai értelemben állandónak tekinthető fajta vagy hibrid. Utóbbiaknál ugyanis az utódok alakja, levelének, virágszirmainak színe eltérhet.

Az importált magvakkal nem árt az óvatosság: vannak olyan spanyol, olasz fajták, amelyek kikelnek ugyan, de a növény képtelen a klímánkon megélni.

A magvetéshez, palántaneveléshez az általános virágföld tökéletesen megfelel, de vásárolható palántanevelő föld is. Ehhez lehet kevés kókuszföldet keverni, hogy jó laza legyen. Ebből a szempontból feltétlenül szerencsés az, akinek vakondja is van. A morzsalékos földből álló vakondtúrás ideális vetőközeg. Természetesen nem most télen kell csákánnyal szétverni a kupacokat, hanem előre illik gyűjtögetni.

Az apró magvak vetésekor ügyelni kell arra, hogy megfelelő mélységbe és állandóan nedves földbe kerüljenek. A kibúvás után ritkítani kell az állományt. Ha a hajtások már nagyobbacskák, túlélnek egy átültetést is, hogy immár egyedileg növekedjenek erős, kiültethető növénnyé.

A vetőmagtasak ugyanis más fontos információt is hordoz, ha például a vetési ajánlatban az ősz szerepel, akkor biztos, hogy a magvaknak szükségük van egy fagyperiódusra, ezt jarovizációnak, vernalizációnak is mondják, ha viszont a zacskón szereplő másik (zárolási) dátumból az derül ki, hogy a cég nyáron vagy ősszel csomagolta a magot, akkor biztos elmaradt a hideg periódus. Főleg a mérsékelt övi, kontinentális klímán élő növények magvainak van szükségük a csírázás előtti hideg ciklusra. A vetőmagtermelők, akik ősszel gyűjtik a magokat, védett helyen raktározzák, majd hobbitasakokba csomagolják azokat. A forgalmazók meg nem biztos, hogy külön fagyhatásnak teszik ki a magokat. Holott erre egyes fajok – például az árvácska, bíbor lobélia, harangláb, iszalag, lángvirág, levendula, sárkányfű, szarkaláb, szegfű, veronika, vörös gólyaorr, zsálya – esetében szükség lenne. E magvak hűtőszekrénykúrával becsaphatók. Faja válogatja az egy-két héttől több hónapig tartó 4-5 fokon való hűtést. Például a fekete hunyor és a sárga liliom két hétre a fagyasztó hidegére vágyik. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egyes hűtők a nedvességet belsejükből elvonják. Ezért jól záró dunsztosüvegbe kell a (tasakos) magokat helyezni.