A szőlő kártevői

A növényvédelem fontos és sarkalatos pontja a megelőzés. Ez a szőlő növényvédelemnél sincs másként. Fontos a telepítés előtti talaj feltárás és a szükségszerű talajfertőtlenítés. A megfelelő klímájú hely kiválasztása, az igényeinek megfelelő talajba való telepítése. A fajta kiválasztása is fontos feladat.

Melolontha sp., Anomala vitis
A cserebogarak pajorjai ellen még a telepítés előtt kell védekezni. Telepítés után gyommentesen tartott területen különösen nagy lehet a gyökérkártétel. A pajorok a gyökerek által kibocsátott CO2 irányába mennek. Sorközfüvesítés esetén kevésbé jelentős a kártételük. Májusban figyelni kell a cserebogarak rajzását. Tojásaikat a talajba rakják, kb. 20 cm mélyen. Egy év alatt kb. ½-1 cm-es lesznek a lárvák, ilyenkor még nem számottevő a kártételük. Ősszel, a talaj lehűlésekor a fagyhatárig is lehúzódnak. Az L2 lárvák már jelentős károkat okoznak. Védekezés az ültetvénybe betelepedő imágók ellen, még a tojásrakás előtt, kontakt inszekticidekkel történhet.

Szőlőgyökértetű (Viteus vitifolii)
Amerikából behurcolt kártevő, Magyarországon 1875-ben a délvidéki Pancsován észlelték először. A kötött talajú területeken súlyos szőlőpusztulást okozott. A saját gyökéren termesztett Vitis vinifera ültetvényeket kipusztította. Jelenleg is megtalálható kártevő, de kártétele az oltványról történő szaporítás következtében nem jelentős. Az európai szőlő gyökerén a szívogatás hatására megvastagodások (nodozitás, tuberozitás) jelentkeznek, a gyökér tápanyag és vízfelvevő képessége csökken. A földfeletti részen a növény kondicionális leromlása figyelhető meg, majd a tőkék elpusztulnak. Teljes biológiai ciklusukhoz 2 év szükséges. Az ovipár (tojásrakó), a levéllakó és a gyökérlakó alakok egyaránt szűznemzéssel szaporodnak. A gyökérlakó alakok az amerikai és az európai szőlőn egyaránt megtalálhatók, de kárt csak az európai szőlő gyökerén okoznak. Kötött talajú területeken, kizárólag amerikai alanyokra oltott európai szőlőt termeszthetünk a kártétel kockázata nélkül. A levéllakó alakok az amerikai szőlő levelén gubacsokat képeznek. Levélkártétel főleg a szőlő alany anyatelepeken fordul elő. Ha a legfiatalabb leveleket támadja meg, akkor a hajtásnövekedés leáll. Nyár végén, ősszel levándorolnak a talajba és kialakulnak a gyökérlakó alakok, amik a gyökéren szívogatnak. A lárvák és az imágók együtt károsítanak. Szívogatásuktól a gyökerek megvastagodnak, kéregelhalás alakul ki. Az ültetvény körkörösen pusztul. Védekezésre kizárólag a szőlő alany anyatelepeken lehet szükség a levéllakó alakok ellen az intenzív növekedés időszakában például (40 cm-es hajtásnál) a felszívódó tiametoxam (Actara 25 WG).

Akác pajzstetű (Eulecanium corni)
Közönséges teknős pajzstetű (Parthenolecanium corni), (Coccidae), teknős pajzstetvek)
A csercsapon, az idősebb részeken metszéskor figyelhetünk fel a nőstények barna pajzsaira, ez már elpusztult állat. Az L1 lárvák a kéregrepedésekben telelnek. A megtermékenyített nőstények pajzsa alól júniusban másznak ki a lárvák. A levél erek mentén, a szőlő levelein vándorolnak, táplálkoznak. Az alacsony peszticid terhelésű üzemekben (kevés ingerületvezetés gátló szer használatakor) jelentős lehet az előfordulásuk. Régebben a gyalogművelésű szőlőkben a kopaszmetszésnél nem voltak többéves részek, ezért nem volt jelentősége ennek a kártevőnek. Fertőzött növényekről a madarak lábán telepedhetnek be, ilyenkor több évig is eltart a felszaporodásuk. Védekezés a levélen szívogató lárvák ellen felszívódó neonikotinoidokkal a szőlőmolyok elleni védekezéssel egybekötve június végén, július elején. Coccphagus lecanii parazitoidja.

Hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici), (Curculionidae), ormányosbogarak)
Szűznemzéssel szaporodik. Két éves fejlődésű, lárva, majd imágó alakban telel. Szárnyfedői összenőttek, röpkétlen. Idősebb lárvái pillangósok főgyökerével táplálkoznak. Polifág: lucernán, szőlőn, szamócán, mákon és gyümölcsfa csemetéken egyaránt előfordul. Friss telepítésű szőlőn, a csirkézés után súlyos károkat okozhat.

Kendermagbogár (Peritellus familiaris), (Curculionidae), ormányosbogarak)
Évente 1 nemzedéke van, imágóként a talajban telel át. Tavasszal a rügyeket odvasítja. Védekezés: kontakt piretroidokkal pl. deltametrin (Decis) az imágók tömeges megjelenésekor.

Ékköves faaraszoló (Boarmia gemmaria)
Évente 1 nemzedéke van. Különösen az Alföldön szokott elszaporodni és váratlan károkat okozni. Fakadáskor (áprilisban), amikor megszólal a Czinege (IV. 04.) a fiatal lárvák előjönnek a telelőhelyükről és a duzzadt főrügyeket odvasítják, módosítják a rügyterhelést. A kifejlett lárvák 4-5 cm hosszúak, szürkésbarnák, „kacsszerű” mimikri jellemzi őket. Azokban az ültetvényekben, ahol csekély a peszticihasználat jelentős lehet a károsításuk.

Szőlő levélatka (Calepitrimerus vitis), (Eriophyidae), gubacsatkák)
Régről ismert kártevő, de hazánkban különösen a 70-es, 80-as években okozott károkat a túltrágyázás miatt! Évente több nemzedéke van, a vesszők kéregrepedéseiben telel. Kártétele a fakadás után, a kacsok megjelenéséig lesz szembetűnő, törpe hajtások, rövid íz közök, torz kicsi levélkék. Később a torz levelek felszakadoznak. Vontatott hajtásnövekedéskor még jelentősebb a kár. Vándorlását megfigyelhetjük, ha a vesszőt sötétkék szigetelőszalaggal körbetekerjük, majd mikroszkóp alatt megvizsgáljuk a beleragadt atkákat. A hajtásnövekedés előrehaladtával mindig a fiatal leveleken szívogatnak és rendszerint a rügyek differenciálódása idején, augusztus folyamán kezdik meg a telelőre vonulást. Az ültetvényekben elhagyták a csonkázást. A kéntartalmú szerek túladagolása sem kedvezett. Agrotechnikai védekezés: csonkázással. Biológiai védekezés: ragadozó atkák betelepítésével, kímélésével, Typhlodromus pyri, Euseius finlandicus. Kizárólag a nem kéntúlsúlyos kezelésű ültetvényekben használhatók. Az E. finlandicus főleg az elhanyagolt ültetvényekben van jelen. A ragadozó atkák főleg a tőke alsó harmadában vannak. Védekezés augusztusban a telelésre vonuló populáció ellen speciális akaricidekkel.  Agrol Plusz lemosó permetezőszerként, alkalmazható. Az Envidor az atkák minden fejlődési alakja ellen hatékony beleértve a tojást és a megtermékenyített nőstényeket is.

Szőlő gubacsatka (Eriophyes vitis), (Eriophyidae), gubacsatkák)

Évente 6-7 nemzedéke van, kifejlett egyedei a szőlő rügyeiben telelnek át. Károsításuktól a levél színén kidudorodások, a fonákon nemezes atkagubacs alakul ki. Védekezést nem igényel. A ragadozó atkáknak alternatív táplálékul szolgál.

Takácsatkák kártétele (Tetranychidae)
· Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) kozmopolita, polifág kártevő. Nyáron két hét alatt fejlődik ki egy nemzedéke, szabadban a megtermékenyített nősténye telel kéregrepedésekben, avarban. Károsításakor az idősebb leveleket részesíti előnyben. Az érzugokban találjuk meg. Szulákon is remekül érzi magát.
· Gyertyán takácsatka (Eutetranychus carpini)
· Szilva takácsatka (Eutetranychus pruni) Magyarországon, vadgesztenyén is előfordul. Az állat mindig a legidősebb alsó levelek fonákján tartózkodik. Aszályos, száraz időben a lomb már nyár közepén sárgul, barnul. Kifejlett egyedként telel át.
· Piros gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi) kéregrepedésekben piros tojás alakban telel át. Nyáron sárga a tojása.
· Kaliforniai takácsatka (Tetranychus pacificus) Kaliforniában a felső leveleken is előfordul.
A takácsatkák természetes ellenségei: Scolothrips longicornis, ragadozó tripsz, Stetorus punctillum, atkász böde és ragadozó atkák. Védekezésre alkalmas szerek a levélatkák és takácsatkák ellen: rézoleát+paraffinolaj (Vectafid R) + lisztharmat és peronoszpóra elleni hatással; kén (Thiovit Jet), hexitiazox (Nissorun), sporodiklofen (Envidor), fenpiroximát (Ortus), tebufenpirad (Pyranica), piridaben (Sanmite), abamectin (Vertimec).

Szőlőtripsz (Drepanothrips reuteri)
Mediterrán faj. Kártétele nagyon hasonlít a szőlő levélatka károsításához. Tölgyön és különböző cserjéken is előfordul. Imágói kéregrepedésekben telelnek át. Egész tenyészidőben a szőlőn vannak. A fiatal levelek torzulnak, kisebbek. A leveleken apró sárga pontok vannak. Tipikus kárképe, hogy a hajtástengely megrepedezik, és a széltől letörik.

Szivarsodró eszelény (Byctiscus betulae), (Attelabidae), eszelények) szőlőn gyakran előfordul, de jelentős károkat nem okoz.

Kabócák
· Szőlő kabóca (Empoasca vitis)
· Amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa)
· Szarvaskabóca (Centrotus cornutus)
· Amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) a szőlő aranyszínű sárgasága (Flavescence dorée, FD) vektora.
A kabócák 1 nemzedékes, tojás alakban, a kéregrepedésekben telelő fajok. Fitoplazma vektorok.

Szőlőmolyok
· Tarka szőlő (fürt) moly (Lobesia botrana), (Tortricidae), sodrómolyok családja) évente 3 nemzedéke van, báb alakban, gubóban telel. (Nyár végén, ősszel csak a Lobesia botrana-val találkozhatunk.)
· Nyerges szőlő (fürt) moly (Eupoecelia ambiguellan), (Cochylidae), piros szárnyú molyok családja) évente 2 nemzedéke van, báb alakban, gubóban telel.
Károsításuk nagyon hasonló. A szőlő generatív részein károsítanak, levéllel nem táplálkoznak. Ribiszkén, somon, kökényen és más cserjéken is megélnek. Kívülről berepülő populációi váratlan meglepetést okozhatnak a szőlőben. Tojásaikat a levelekre rakják, innen másznak a fürtökre a lárvák. Első nemzedékük összeszövi és megrágja a megjelenő virágzatkezdeményt (az európai szőlő június 5-10 között virágzik), de a kártétel ritkán súlyos – a szőlő nagyobb bogyómérettel kompenzálja a károsítást. Ha a kocsányt is elrágják, jelentősebb a kár. A tőke vagy a karó repedéseiben bábozódnak. A második nemzedék károsítása a fürtzáródás idejére esik, amikor a kikelt lárvák azonnal befúrják magukat a bogyókba. Igazi kár nem az 1-3 bogyószem károsításától, hanem a másodlagosan fellépő szürkepenésztől alakul ki. Védekezés: Feromoncsapdázásuk fajspecifikusan történik április közepétől. Napi átlaghőmérséklet figyelése. A védekezést a tömeges lárvakelésre kell időzíteni, méhkímélő technológiával. (A szőlő ugyan szél porozta növény, de a gyomflóráján lehetnek méhek.) használhatjuk például a Bacillus thuringiensis (Dipel). 5 hektár felett légtérterítéses módszer (orientációzavarás) is alkalmazható, a szegélyeknél duplán kihelyezve. Valamint a Bulldock 25 EC,  Fendona 10 EC, Runner 2 F, természetesen ezeken kívül még bő a választék.

Szőlőilonca (Sparganothis pilleriana), (Tortricidae), sodrómolyok)
Egynemzedékes faj. Fiatal hernyói telelnek át a szőlő kérge alatt, fehér gubóban. Többféle lágyszárú, kétszikű gyomon, fákon és cserjéken is károsítanak. Június második felében, táplálkozás nélkül vonulnak telelőre a lárvái. Tavasszal az áttelelt (fekete fejtokú) lárvák a fakadó leveleket károsítják. Kárkép: április elején a levelek nem terülnek ki, szövedékkel összehúzottak. Az összegubancolódott levelek között lévő fürtkezdeményt is károsítják, elrágják a fürtkocsányt. Különösen az Alföldön gyakori a kártétele. Védekezés: érintő hatású ingerületvezetést gátló piretroidokkal még a levelek összegubancolódása előtt. A levélgubancban megbúvó lárvák ellen már csak a felszívódó neonikotinoidok hatnak. Alkalmazható növényvédő szer, például, az Insegar 25 WP (25 WG).

Kormoslepke (Theresimima ampelophaga), (Zygaenidae), csüngőlepkék)
Évente 1 nemzedéke van, fejlett lárvaként telel. Fő tápnövénye a borszőlő. 2-3 cm-es, erősen szőrözött, sötétbarna lárvája a fakadó rügyeket károsítja. A kiterülő leveleken firkálás szerű kárkép látszik. A szőlőmoly elleni védekezéssel a kormoslepkék elleni védelem is megoldott.

A redősszárnyú vagy valódi darazsak (Vespidae) főleg a házi kertekben okozhatnak gondot a vékony héjú szőlőfajtákon. Őzkártétel a fakadó hajtások lerágásakor alakul ki. Vaddisznó kártétel főleg ott fordul elő, ahol évelő gyomok (pl. tarackos szulák) vannak. A vaddisznók kitúrják a tőkéket. Seregély (Sturnus vulgaris) az érőfélben lévő szőlő igen jelentős kártevője. Az általuk levert szőlőbogyók aránya jóval meghaladja az elfogyasztott bogyók mennyiségét. Különösen a Dunántúli szőlőültetvényekben okoznak jelentős károkat. A madarak riasztásával, madárhálók használatával mérsékelhető a kártétel.