Ne legyen kopár folt

A legtöbb kertben már végeztek az első idei fűnyírással. A rutinosabbak már tudják, mit kell tenni az ilyenkor előtűnő gyephibákkal. A leggyakoribb hiba, hogy ősszel az utolsó nyíráskor tulságosan alacsonyra állították a gépet. Ha gyenge állapotban vannak a fűcsomók, tavaszra többségük alig mutat életjelet. Ha a starter gyeptrágya és az öntözés sem segít, akkor gyorsan (felül)vetni kell, mielőtt a mostaninál is melegebbre fordul az időjárás. Ha az intenzív terápia eredményes, akkor nincs baj, a perjék, csenkeszek hamar erőre kapnak.
Az ilyesfajta bajoknál a jobbik eset, ha csak foltokban kopott ki a gyep. Ennek sokféle oka lehet a kutyapisitől, a felmosólé kiöntéséig. A gyep szempontjából a lényeg; kopár folt nem maradhat. Itt ugyanis támadhatnak a gyomok. Azok pedig kíméletlenül megtelepednek, minden lehetőséget kihasználnak.
A felülvetés legegyszerűbb technikája, ha a 4-5 milliméteres lyukú, úgynevezett tarhonyaszitával száraz virágföld, homok és fűmag keverékét szitálják a kopár foltokra. A folt földjét a vetés előtt elég egy gereblyével barázdálni. A vetés befejeztével következik a simítás és a taposás. Arra ügyelni kell, hogy a magos talaj ne ragadjon a cipő talpára. Ha nagyobb foltot kell pótolni, vagy olyan részt, amelyet már meghódított a gaz, akkor érdemes a kijelölt területen totális gyomirtást végrehajtani. Az alkalmas vegyszerek szabad forgalomban vásárolhatók.
Ilyenkor még lehet és kisebb területen érdemes is kézzel irtani a gyomokat, vad füveket. A kihúzott gazt azonban a területről el kell vinni, mert a hihetetlenül szívós növények képesek újra gyökeresedni, vagy kiszáradt állapotban is beérlelni és elszórni a magvakat.
A mélyen gyökerező, földhöz lapuló, tarackos gazokat speciális vegyszerekkel is lehet irtani. A magasra növő széles levelű (kétszikű) gyomok általában rosszul tűrik a rendszeres fűnyírást. A többszöri nyírás után kis beszáradó gyökércsonk marad utánuk, ami csak a mezítlábasok talpát böki. Szívósabbak a mélyen gyökerezők. A legismertebb a gyermekláncfűhöz hasonlatos – de eltérő fajokból álló – gyom együttes. Leveleik tőrózsát alkotva, a talajra lapulva elveszik a fűfélék életterét. Ilyen a gyermekláncfű, a vékony zörgőfű, ezüstös hölgymál, őszi oroszlánfog. A helyi gyomirtásra hamar elpusztulnak, de jócskán lelassítja növekedésüket, ha esős időben vagy egy alapos öntözés után minél több gyökérrel sikerül kihúzni őket, vagy bajonett hosszúságú késsel minél mélyebben elvágni a gyökerét, és így kihúzni. Lazább talajon jól használható az egyedi gyomok kivágására használható taposó gyomirtó. Erre a gyomtársaságra jellemző, ha egy kisebb gyökérdarab a földben marad, akkor a növény képes regenerálódni. A hölgymál kivétel, mert a szép nevű fűgyilkos indákkal terjed.
Indával terjed a kúszó boglárka is. Nagyon agresszív, amint feltűnik, azonnal el kell pusztítani. A fiatal növények még kézzel kiemelhetők, az idősebbeket azonban csak a gyomirtó szerekkel lehet visszaszorítani. Rokona, a hagymás boglárka már nem okoz jelentős kárt, ugyanis magányosan él, sárga virágával, apró szeldelt leveleivel inkább díszít.
Esetenként a pillangósok – fehér- és mezei here, komlós lucerna, szarvaskerep – sok bajt okozhatnak. Általában ott jelennek meg, ahol nem rendszeres az öntözés, és ritkán kap nitrogén műtrágyát a gyep.