Kertszárítás növényekkel

A ház körüli díszkertben gyakran okoz gondot a pangó víz, ezek amolyan belvizes foltként keserítik a növények, s gondozójuk életét. Ha sorra vesszük az előidéző okokat, kiderül, a rossz vízelvezetésért a hibás tervezés okolható sokszor, de van, hogy az elgondolás jó volt, csak a kivitelezés lett gyatra. Nagyobb esők után visszatérő gondot okozhat a tetőről, közvetlenül a kertbe zúduló esővíz vagy a zivatarok idején az utcai járdáról esetleg beömlő víz. Sok baj okozója lehet az amúgy jó szolgálatot tevő automata öntözőberendezés is.

A telepítő brigád hiába végez tökéletes munkát, ha az egész kert talaja, vízelvezetése rossz. Az agyagos talajon is szépen díszlenek a növények, különösen, ha elegendő tápanyaghoz, fényhez és vízhez jutnak. A bajok azonban akkor kezdődnek, ha a rendszeres öntözés nyomán a kertben a felesleg víz valahol megreked és előbb-utóbb szikes foltot okoz. A gyökerek is lélegeznének, de a vízben állva megfulladnak, Idetartozik az is, hogy a nagy vízforgalom kimossa a tápanyagokat is.

Ilyen előfordulhat, egy-egy virágágyás alatt vagy a cserje zónában, de előfordul a gyep közepén is. Nagyon kevés növény viseli el hosszabb távon a pangó vizet. Mindenre van megoldás, a legjobb a drága drénezés lenne, amivel utólag is lehet javítani a kert vízelvezetésén. Ha a gyepen fordul elő ilyesmi, akkor a felszín alatti vízzáró réteget át kellene fúrni. Erre a célra kiválóan alkalmas a telepítő fúró, ezzel és egy hosszabbítóval, némi ügyeskedéssel akár két méter mély, arasznyi széles lyuk is fúrható. Ezt a felső harminc centi kivételével, kaviccsal kell feltölteni, a tetejébe kerülhet a talaj, s mint egy dugót, vissza lehet helyezni a kivágott gyeptéglát.

A kert szárításakor, számolni lehet vízigényes növények telepítésével. Vannak közöttük olyan egynyáriak, mint a kabakosok, de a vízcsapoló fás szárúak is sok nedvességet vonnak ki a talajból, de jó szolgálatot tesznek ezek a növények a szabálytalanul „kilyukasztott” derítők környékén is, mert elvonják a szivárgó nedvességet, s ebből kevesebb jut a talajvízbe.

A virágágyás szárító növényei a bőrlevél, gyöngyvirág, begónia, muskátli, árnyékosabb helyen a páfrányfélék. A cserjék között sok vizet képesek felvenni és elpárologtatni a somok, babérmeggyek, rózsaloncok, tatárlonc, bazsarózsa. A fás szárúak között ismert vízfaló az eperfa, éger, fűz, japán juhar, nyárfa, vörös fenyő.

Termék ajánló:

- Öntözésvezérlő itt.

- Y-elem tömlőelágazáshoz itt.