Vadat a gyümölcsöstálba

Aki gyümölcstermő növénnyel akar bíbelődni, nemcsak a kertje, terasza által biztosított termőhely, hanem saját lehetőségeivel, képességeivel tisztába kell lenni. A hosszas nemesítő munka eredményeként megszerezhető gyümölcsfajták ugyanis rendkívül érzékenyek. Ezzel magyarázható fogékonyságuk a betegségekre, s ezért válnak a rágó, szívó rovarok csemegéivé a haszonnövények. Néhány fajnál a termékenyülés okozhat problémát, ezért biztonsággal akkor lehet termesére számítani, ha egy-egy fajbók két csemetét telepítünk.

Viszont érdemes a vadon élő gyümölcsös növények között is csemegézni. A fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) a hűvösebb, nedvesebb tájak, nyár végére érő növénye. Gyümölcse számos vitaminon túl antioxidánsokat tartalmaz. Az áfonya szemerősítő is. A fekete áfonya látásra gyakorolt hatását a brit Királyi Légierő pilótái a gyakorlatban is megtapasztalhatták; az áfonya-kivonat adása azt eredményezte, hogy javult az éjszakai látás erőssége, gyorsabb lett a sötéthez való alkalmazkodás és gyorsabban helyreállt az éleslátás vakító fény után.

A som (Cornus mas)a a keleti rétek jellegzetes növénye. Lassan növekszik, de jó körülmények között hosszú életű növény. Termése sok C-vitamint tartalmaz, húsok mellé való szószként kedvelik az ínyencek.

A szeder (Rubus fruticosus) sok helyütt előfordul. A nyár végétől a fagyokig először zöld, majd piruló, az ősz végére feketére érő, illatos terméséért érdemes lehajolni. A rendszeresen kirándulóknak érdemes kisebb kosárkába szedni, s fagyasztva sokáig frissként eszegethető, figyelemre méltó tulajdonsága, hogy enyhíti a lázas meghűlés tüneteit.

A csipkebogyó (Rosa canina) rétek, erdőszélek állandó növénye. Bogyóját egészen késő őszig lehet szüretelni. A csipkebogyó népserűségének alapja, hogy a vadon termő növények között ez adja a legtöbb természetes C-vitamint. De hatóanyagai között megtalálhatók a gyulladás gátló és antibiotikus erősítő flavonoidok, az emésztést segítő pektin, az alma-, és a citromsav, valamint az A-vitamin is.