Belső térben óvatosan a permetszerekkel
Most már végérvényesen befejeződött, a hosszúra nyúlt virágos, nyári balkonszezon. A babérok, néhány bambusz és díszfű, rozmaring túléli a mínusz 10 vagy 15 fokot is, kellő takarással ennél keményebb fagyot is átvészelhetnek. Fagyérzékeny növények közül a legelterjedtebbek a leanderek. A nem túl erős éjszakai talaj menti fagyokat elviselik, ha napközben a hőmérő higanyszála 6-10 fokra emelkedik, de decemberre, már a téli helyére érdemes cipelni az addig szabadban tartott növényt. A legjobb, ha világos, 5-10 fokos állandó hőmérsékletű helyen teleltetik. A leander, ha muszáj, kibírja a sötét pincében, ablaktalan garázsban is. A citrusfélék fiatal hajtásai, az enyhébb, fagypont alatti hőmérsékleten elpusztulnak. A növény számára a legkedvezőbb, ha világos helyen, 5-8 fokos hőmérsékleten töltheti a telet. A szobában, a számukra ideálisnak éppen nem mondható száraz levegőn legyengülnek, ráadásul itt támad a korompenész és a pajzstetű.
A többi növényt, amelyeket a keményebb fagyok elől esetleg csak átmeneti helyre vittek, már a végső téli helyükre lehet állítani. A fuksziát kissé vissza kell vágni teleltetés előtt. Ahogy a fiatal angyaltrombita, úgy a fukszia is az 5-12 fokos, világos helyiségben, kevés öntözéssel éli túl legjobban a telet.
Fajták szerint eltérő a pálmák téli hőmérsékletigénye. Azonban közös vonásuk, hogy a világos téli pihenőt kedvelik. A sötétben különben megzavarodnak és hajtásaik felnyurgulnak, elhajolnak, gyengülnek. Ma már nagy számban árulnak fagytűrő pálmákat is a magyar kertészetekben, de ezek tűrőképessége sem végtelen, egy igazán kemény tél ezeket is kipusztíthatja, így érdemesebb őket minél védettebb helyre tenni.
A hozzáértő és alapos kertész még a behordás előtt megfelelő szerekkel lepermetezte növényeit, így sem gomba, sem különböző kártevők nem dézsmálják őket. Ha viszont a téli revízió idején mégis valamilyen szokatlant észlelnének, akkor azonnal cselekedni kell. A levelek színváltozásáért a sötét, vagy a nedvesség hiánya okolható. A károsító gombák hideg, száraz levegőben általában szüneteltetik a tevékenységüket. Ettől függetlenül szaporító képleteik hibernált állapotban jelen annak. Akinek gyümölcsfája is van, és téli lemosó permetezést szokott végezni, nem árt, ha a telelőben lévő növényeit is megszórja. A művelet elvégzése előtt azonban a növények érzékenységéről, és az alkalmazható dózisról is tájékozódni kell. Jó azt is tudni, hogy a lemosó permetszerek eléggé kellemetlen illata hosszú ideig megmarad.
A rovarokkal aránylag egyszerűbb a helyzet, mert az egyedek felismerhetők, még akkor is, ha nem mozognak. Ehhez persze egy nagyítóra is szükség lehet. A jelenlétüket mutató első intő jel a ragacs. Ha a növény cserepének szélén, tálkáján, netán a lombja "árnyékában" ragadós anyagot találnak. Akkor elő a nagyítóval, s ha szükséges, a zseblámpával. Kezdődhet a nyomozás. Érdemes a levelek fonákját, a törzs, az ágak, hajtások rejtett részeit alaposan szemügyre venni. A ragacsgyártó minden bizonnyal valamilyen tetű lesz. A legtöbb tetűt a valamilyen piretrinporral el lehet intézni. Ez olcsó, egyszerű és környezetkímélő megoldás. Vannak azonban trükkös tetvek is. Közülük a legveszélyesebb kártevőnek, a pajzstetűnek találó az elnevezése. A leleményes állatka a legfeljebb kétmilliméteres szürke-barna pajzs alá bújik. A kemény, fényes, viasszerű levelű növényeket kedveli. Ha kevesen vannak, finoman le lehet vakargatni a növényről, s jöhet egy alapos szappanos permetezés. Ha sok száz pajzsot találtak, akkor a kertészeti boltban tanácsot és megfelelő vegyszert adnak.
A viaszos pajzstetű még rokonánál is rafináltabb módszerrel próbálja túlélni a támadást. A szárak elágazásaira vagy a levelekre ragadt apró szöszök, vattacsomók alatt lapul meg. A pajzstetűhöz hasonlóan kell ellene védekezni, ha azonban a fertőzést követő 2-3 hónapon belül, tavasszal sem tűnik el, a többi növény érdekében jobb, ha a megtámadott példányt távozik a lakásból.
A tetvek népes családjának egyik büszkesége lehet a takácsatka. Feltűnhet, hogy a zöld levelek fakulnak, a nagyító alatt azonban kiderül, hogy a szürkeség ezernyi önálló apró, tűhegynyi fehér pötty. Ez az atkák szívogatásának a nyoma. Ha ilyet találnak, akkor biztosak lehetnek, megérkeztek a takácsatkák. A levelek fonákján ott is vannak, piriny voltuk ellenére sebesen mozognak. Az ilyen levelet jobb letépni és szemétre, tűzre vetni. Ha viszont már a hajtáscsúcsokat is bevonta pókhálószerű anyag, akkor már komoly a fertőzés és ilyenkor a speciális takácsatka elleni vegyszer segít.