Óvatosan a lemosó permettel
Az idei fura tél feladja a leckét még növényvédelmi szakembereknek is, hát még a hobbikertészeknek. Sokan megtapasztalhatták, hogy a lemosó permetezést nem szabad elbliccelni. Mondhatni, aki évente csak egyszer permetez, ezt ne hagyja ki. A profikat nem kell figyelmeztetni, hogy mennyire hasznos, ha a tél végén a törzses haszonnövényeket lemossák a magas koncentrációjú szerekkel. De érdemes a díszfákat, cserjéket, rózsákat is permetezni. A munka elnevezése is mutatja, hogy akkor lehet tökéletes az eredményen, ha csurog a lé a permetezett felületen. A használt szerek ugyanis kontakt hatásúak, ezért a megfelelő hatás eléréséhez a károsítókat tökéletesen be kell fedni.
A szerek egészségkárosító hatásától a gombák, baktériumok és rovarok áttelő képletei tarthatnak, az okszerű használattal az emberekre nem veszélyesek. Ezeket a szereket a biotermesztők számára is engedélyezik. Aki nem hiszi, kattintson a Biokontroll Kft. honlapjára.
Bár a védekezés legkedvezőbb ideje még messze van, de már most érdemes a vegyszert beszerezni, mert az utolsó pillanatra a legsokoldalúbban használható biztos elfogy. A lemosó permetezés időzítése fél siker, a legjobb az lenne, ha kétszer; késő ősszel és közvetlenül a rügypattanás előtt tudnának a munkára időt szakítani. Az őszi permetezéssel sikerülne a védőfelszerelésüket még teljesen fel nem vevő, elpusztítandó rovarokat és gombákat meglepni. Tavasszal, azután a második permetező támadással, ha nem is teljes, de súlyos csapás mérhető a sok kellemetlenséget okozó társaságra.
Nagyon fontos a tavaszi kezelés jó időzítése, ezért arra mindenképpen ügyelni kell, hogy a lemosó permetezés a rügypattanáshoz lehető legközelebbi időpontban történjen, mert a telelőhelyekről lassacskán előjövő kártevők és az éledő kórokozók ilyenkor a legsérülékenyebbek.
Az idén azonban ügyelni kellene a legfőbb károsítóknak számító levéltetvek pusztítóira is. Érdemes őket sorra venni. A levéltetvek ellenségeit két nagy csoportba lehet sorolni, így vannak ragadozók és belső élősködők. Rovarok, így a levéltetvek természetes ellenségeinek is két nagy csoportját, a ragadozókat és az élősködőket érdemes megkülönböztetni. A nagyon különbözően élő ragadozókra általában jellemző, ha megtalálják a zsákmányt, elpusztítják, rendszerint felfalják őket. Az élősködők viszont a levéltetűben élnek, s rendszerint addig él a tetű, amíg a parazita ki nem fejlődik.
Mindkettőnek nagy jelentősége van, már csak azért is, mert ahol vegyszerrel védekeznek, ott gyakorta elpusztulnak a hasznos rovarok is, de a vegyszerezést túlélhetik a belső kártevők.
A katicák között a legismertebb tetűfaló a hétpettyes. Az áttelelt bogarak már kora tavasszal nekiesnek a fiatal tetveknek. A nyáron kifejlődő katicák csoportosan indulnak vadászni. A katica lárvák akár 800, a bogarak pedig 2500 levéltetvet pusztítanak el.
A zengőlégy lárvái is hatalmas pusztítást végeznek. Néhány fajukat mesterségesen telepítik a fóliákba. Az Episyrphus balteatus az első levéltetűtelepek kialakulásakor rakja le tojásait, a 2-3 nap elteltével kikelő falánk lárvák azonnal zsákmány után néznek, ahogy a Metasyrphus corollae-re is lehet számítani áprilistól. Egy, egy falánk lárva élete során 350-500 levéltetűt is bekebelez.
A zöld fátyolkák családjának számos faja jelentős ragadozó. A lárvák fő táplálékul a levéltetveket választják, de szívesen elfogyasztják a pajzstetveket, a kabócákat, a liszteskéket, a levélbolhákat, a tripszeket, a kisebb lepkehernyókat és a rovartojásokat.
A lárva kifejlődéséig akár 1200 levéltetű lárvát vagy 500 kifejlett példányt is felfalhat. A számos virág-és tolvajpoloska faj étlapján szerepelnek a levéltetű.
A fülbemászó is híres növénymentő lárvái és a kifejlett példányok is szívesen fogyasztják a levéltetveket, a pajzstetveket, a különböző rovartojásokat, a hernyókat és a bábokat.