Nyári meleg után még jöhet a fagy is

Az idei április eleje olyan, mintha egy hónappal előbbre járnánk. Sokan már előszedték a telelőből növényeiket, az egynyári palántákkal, muskátlikkal és a sokféle balkonnövénnyel kereskedők is nagy forgalmat bonyolítanak, pedig nem árt az óvatosság, hiszen jöhetnek még pusztító fagyok.

Fagyos napokra akár még májusban is lehet számítani, így az érzékeny növényeket csak akkor érdemes kirakni a szabadba, ha takarásukról, védett helyre viteléről bármikor tudnak gondoskodni. A növények fagyérzékenysége koruk előrehaladtával csökken. A fiatal növények, az éppen csak gyökeresedett dugványok a legérzékenyebbek. A késő tavaszi fagyok azonban károsíthatják e tünékeny növénycsoport nedvdús hajtásait. Egyes fajok, mint a füge vagy a selyemakác, még évekig rendszeresen visszafagynak, ám 5-6 éves korukban már túlélik a fagyos napokat.

Enyhe fagy során csak a rügyek károsodnak, de elhal a virág is. Aki az időjósokra nem hallgatva nem vitte védett helyre növényeit, sokat már nem tehet. Ilyenkor csak várni lehet, amíg szerencsés esetben az elfagyott levelek teljesen megbarnulva lehullnak. Súlyosabb esetben a hajtások végei, esetleg az egész ágrendszer visszafagy. Néhány nap alatt kiderül, mi élte túl, s ilyenkor az élő – zöldet mutató – részig vissza kell vágni a növényt, de jobb a szárcsomókon letörni az elfagyott részeket, különben a környékükön támadhatnak a betegségek.

A fagyérzékeny növények közül a legismertebbek a leanderek, a muskátlik, a szabadban nyaraltatott pálmák, a pistike, a mirtusz, a valódi babér, a kínai hibiszkusz, ismertebb nevén a szobamályva, a fuksziák, az angyaltrombita. A muskátliknál a gyengébb tövek szára is elfagyhat.

A tavaszi hagymások számára fontos a fagy, a hideg ugyanis a gyökereiket növekedésre ösztönzi. A tavaszi fagy nem annyira árt a virágzó gyümölcsfáknak, mint sokan gondolják. A profi gyümölcstermesztők fegyvertárában szerepel a fagyvédelmi öntözés, permetezés is, ilyenkor a fagyos órákban esőztetve öntözik a fák koronáját, mert a rügyekre, hajtásokra, virágokra fagyó víz hőt ad le, s ez elegendő ahhoz, hogy a zsenge részek túléljék a 2-4 fokos hideget.

A gyümölcsöst ért kárt viszonylag pontosan meg lehet házilagosan is határozni. Néhány nap elteltével a virág közepén elhelyezkedő sovány vagy már duzzadó bibét hosszában egy éles késsel, szikével, pengével szét kell vágni. Még nagyító sem kell a vizsgálathoz. Ha zöld, akkor megúszta, ha barna, fekete, netán már a hozzáéréstől leesett, akkor a korona különböző pontjairól érdemes mintát venni és ezek után egy egyszerű aránypárral kiokoskodható: mekkora lesz a termés?