gazdazona.hu

Feltűnő aszkéták

A botanikában némi jártassággal bírók tudják, a húsos levelű pozsgások és a szúrós kaktuszok valódi növénycsodák, különleges vegyületeik révén akár évekig is megvannak víz nélkül, ezért nem is lehet csoda, ha valaki nagyszülei növényeit ápolja. A bizarr formákat mutató pozsgásokból egyre többfélét kínálnak.

húsos levelű pozsgások és a szúrós kaktuszok valódi növénycsodák

Húsos levelű pozsgások és a szúrós kaktuszok valódi növénycsodák

Sokan kaktusznak, vagy pozsgásnak mondják a húsos levelű vagy törzsű növényeket. Egy kalap alá venni nem szabad őket, de való igaz: sok a hasonlóság. Alapvetően két nagy, sok ezer fajból álló növényközösségről van szó. Különbség az is, hogy a kaktuszok Amerikából vándoroltak szét, míg a pozsgások más kontinenseken is őshonosak. Utóbbiak közül Magyarországon a Mexikóból, Dél-Afrikából és a mediterránumból származó varjúhájfélék a legelterjedtebbek. Köztük bőven van válogatnivaló, ugyanis a család közel harminc nemzetségébe csaknem másfél ezer, egymástól nagyban eltérő faj tartozik. Eredeti élőhelyük meghatározza a nevelésüket is: nyáron a szabadban, télen világos 4–12 fokos helyen kell tartani ezeket.

Külön családokról van szó, de sok bennük a hasonlóság. Talán az első, hogy bírják a szélsőségeket. Van közöttünk szép, csúf, nagy és kicsi. Az alkalmazkodóképes csoportra a mérhetetlen vitalitás a jellemző. A víztartó szövetük segítségével hosszú, száraz (két-három hetes nyaralás) vagy (és) öntözés nélküli időszakot is átvészelnek.

Az egyik legkedveltebb varjúhájféleség a Crassula obliqua, közkeletű nevén majomfa, vagy pozsgásfa. Hibásan majomkenyérfának is mondják. Az idősebb növény vaskos – lombos fákra jellemző – elágazó törzset és szabályos koronát nevel. Valódi dinasztikus növény, mert megfelelő helyen sokáig él. (A cikk szerzője egy hetvenéves, rendszeresen virágzó példányt nevel.) A majomfa igazán akkor érzi jól magát, ha tavasztól őszig érezhető különbség van a nappali és éjszakai hőmérséklet között. Ezért az északkeleti elhelyezés a legkedvezőbb számára, télen a hűvös, északi ablak, vagy erkélyajtó melletti helyet szereti. Mindig szüksége van a fényre. A kerti vagy teraszi évszakban jó, ha az eső locsolja őket, de ezenkívül nem baj, ha bőséges öntözést is kap. Télen megelégszik a havi egy locsolással.

A más növényeknél megszokott gyakori átültetés felesleges, mert nyurga szárakat hozhat. Az átültetéskor ügyelni kell arra, hogy az idősebb növények a súlyos föld feletti részeik miatt erős szélben könnyen felborulhatnak. Ezért a mély cserépnél jobb a henger alakú, vagy a lapos. A hajtásdugványaik könnyen gyökeresednek.

A pozsgások mellett a másik (szinte) mindent tűrők a kaktuszok. A kaktuszkutatók kiderítették, hogy a ma szőrös, szúrós növények ősei alig százmillió évvel azelőtt levéllel, hajtással rendelkező cserjék voltak. A klímaváltozás miatt a növények felépítése megváltozott. Hajtásrendszerük egyszerűsödött, a növényt borító szövet megkeményedett, leveleikből levéltövis lett. A szúrós és szűk kültakaró miatt alig párologtatnak, ez magyarázza szárazságtűrő képességüket. A jobb kondícióban lévő növények évekig is megvannak víz nélkül, ugyanis vízmegkötő vegyületeket tartalmaznak. Kaktuszokat professzionális gyűjtők és műkedvelők is tartanak. Utóbbiaknak tanácsolható, hogy egész télen elég egyszer-kétszer meglocsolni a kaktuszokat.

A karácsonyi kaktusz különleges kaktusz. Távoli rokonaitól eltérően kell gondozni ezt a Kelet-Brazíliából származó növényt. Ha viszont a kertész ismeri növénye igényeit, kedvében jár, büszke lehet a sikerre. Nem kevésről van szó, ugyanis a brazil esőerdőt kell magyar lakásban modellezni.

Az elvirágzást követő hónapban – most – hűvösebb helyen, visszafogottabb öntözéssel kell pihentetni. Tavasszal új hajtásokat hoz. A nagyobb növények leveleit félbe, vissza lehet vágni, de a levelek egymásról letörhetőek. A levágott, vagy letört hajtásokat vízben lehet gyökereztetni. Március elején kell elkezdeni kis adagokban a rendszeres öntözését. A növekedési időszakban hálás a tápoldatozásért. Ilyenkor jönnek létre az új levelekben a víztartó szövetek, ekkor érdemes átültetni a növényt. A virágrügyek nyáron alakulnak ki. Ilyenkor világos, de nem napsütötte helyen, lehetőleg a szabadban kell tartani. Augusztustól bőségesen kell öntözni. Ha a szabadban van nyáron, akkor a fagyok beállta előtt óvatosan kell téli helyére vinni, ugyanis a bolygatásra az apró virágrügyek eldobálásával válaszolhat. Karácsony táján jelennek meg a hajtások csúcsán fehér, piros, rózsaszín, lilásvörös virágai. Magas páratartalomra van szüksége, ezért meghálálja a gyakori öntözést és a nedves kavicsaljat.

Címkék: ,

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*