A növények, ha jól érzik magukat, hamar kinövik a nekik szánt helyet

Mostanra a legtöbb helyen annyira felengedett a talaj, hogy az ásót jól bele lehet nyomni. Ilyentájt a kerttulajdonosok legtöbbje múlhatatlan késztetést érez, hogy újabb növényeket ültessen.

A hobbikertészeket állítólag három csoportba lehet sorolni. Van, akinek semmit nem jelent a kert, szalmaszálat nem tesz keresztbe. Legfeljebb – és ez jobbik eset – kertészt alkalmaz. Ha nem, a gaz ellepi a kertet, kesze-kusza a sövény, kornyadoznak a félig kiszáradt, gutaütéses fák. Az ilyen szomszédra mondják: török átok. Egy másik „kerttársaságba” tartoznak a fenntartók. Ők nyírják a füvet, a sövényt, a virágágyásba ültetnek egynyári növényeket, gondozzák a fákat, örökzöldeket, cserjéket. Öntöznek, műtrágyáznak. Ha mindez jól sikerül, akkor bajba kerülhetnek, mert a növények, hála a gondoskodásnak túlnövik gondozójuk tudományát.

Az igazi kertbarát azonban az, aki alig várja a tavaszt, hogy ismét munkához lásson a ház körül. Közöttük van, aki, régi növényeivel bíbelődik, más a faiskola növénycsemetéi között válogat kora tavasszal, és azon tűnődik, hová, mit ültessen még, és egyáltalán, hány növényt vásároljon az új szezonra. Róluk, a szenvedelmes kertészekről emlékezett meg ragyogó írásában Karel Čapek.

Az ültetéskor sokan esnek abba a hibába, hogy az apró, néhány centis cserjéket képtelenek teljes méretükben elképzelni. Pedig a kis növények megnőnek, s ha túlságosan sűrűn kerültek a földbe, ormótlan dzsungellé sűrűsödnek, bóbitás növényszörnyekké kopaszodnak. A terebélyes, magas cserjéket két méterre, a középmagasakat másfél, az alacsonyakat egy méterre célszerű egymástól ültetni.

Bár a fás szárú növények telepítésének igazi szezonja az ősz, a tavaszi ültetés is eredményes lehet, ha sikerül a folyamatos öntözésről gondoskodni. Az utóbbi években a szabad gyökeres növények mellett a drágább cserjéket, fákat földlabdában, cserépben, vagy vödörben is árusítják már. Az ilyen növényeket egész évben ki lehet ültetni.

Dönteni kell arról is, milyen új cserjék, fák kerüljenek a kertbe. Csoportban vagy magányosan álljanak-e. Levele vagy alkalmi virága legyen a növény dísze. Tovább bonyolítja a kérdést az ültetés helyének kijelölése: milyen legyen a cserje tájolása, érje-e nap vagy kerüljön árnyékba inkább. A vásárlás előtt érdemes szakkönyvből tájékozódni, de a faiskolák eladói is készségesen szolgálnak felvilágosítással. Mindenkinek tanácsolható, hogy a házilagos kerttervezés előtt, amennyire lehetséges, nézzen a kiszemelt növények igényei és tulajdonságai után. Legjobb, hogy előre meg is nézi választottját, mert a szakkönyvek, de különösen a csomagküldők katalógusai az idealizált állapotot mutatják, ami nagyon ritkán fedi tökéletesen a valóságot. A városokban már régen leáldozott a vegyes, haszon- és díszkertek divatja, csak a megszállottak számára lehet vonzó, hogy a zöldségesboltok globális kínálatával szálljanak versenybe csúnyácska biotermékeikkel. Nekik ajánlható, hogy próbálkozzanak olyan különleges zöldségekkel, amelyek kisebb csoportban, vagy egyedül is jól mutatnak.

Arra még kevesebben vállalkoznak, hogy szakszerű növényvédelemmel óvják a gyümölcsfáikat a díszkertben. Ettől függetlenül ésszerű kompromisszummal, szorosan a ház déli fala mellett, vagy a kerítés napsütötte oldalán nevelhető finom őszibarack, nektarin. Attraktív dísz a furcsán vastagodó, kordonos ágrendszerű körte is. A kertészkedők számára igazi kihívást jelent az erőteljes növekedésű körtefa megszelídítése.