Nyár végén érdemes átalakítani a kertet
A kertváltoztatástól nem kell tartani. Sőt érdemes időnként változtatni, ha mégsem sikerül, elő az ásóval és az újat lehet tüntetni. Mutatósak a díszfüvek. Praktikus és olcsó szoliter a kínai díszfű (Miscanthus sinensis), vagy az évelő tollborzfű (Pennisetum alopecuroides). Ezek a növények a kertet garantáltan nem növik ki, takarást sem igényelnek. Az elszáradt lombozatot tavasszal, a fagyok elmúltával le kell vágni.
A mindig illatos fenyők különös környezetet teremtenek. Még a legkisebb kertekben sem kell nélkülözni a fenyőket. A különleges hangulatú fák törpe változatai elférnek még egy balkonon is. A jobban felszerelt kertészetekben féltucatnyi faj rengeteg törpe, vagy lassan növekvő változata közül lehet válogatni. A legtöbb törpefenyővel azért vigyázni kell, mert nem maradnak egész életükben aprók, csupán a fő fajnál sokkal lassabban növekednek. Sok fenyőtörpe például valójában az alapfaj lassan növő, vagy annak különleges formájú változata, amely idővel ijesztően nagyra nőhet. A törpefenyőt – ha fontos, hogy törpe maradjon – csakis olyan faiskolai lerakatban szabad megvásárolni, ahol garantálják a fajtaazonosságot, és szakszerű tájékoztatást adnak a növény jövőbeli magasságáról.
A kisnövésű álciprusok (Chamaecyparis) többsége haragoszöld, méteres gömböcé nő, de vannak világoszöld, sárgás, lenge ágú változatai is. Igazi különlegesség a Japán szugifenyő (Cryptometria japonica) fiatalon gömbölyded, idősebb korára szabálytalan alakú 1,5-2 méteres bokor lesz. Valódi törpefenyő a havasi (Pinus mugo). Eredeti termőhelyén, Európa magasabb hegyein soha nem nő 2 méternél magasabbra. Kerti változatai ennél jóval kisebbek maradnak.
Másfajta kerti csodának számítanak a szömörcék, levelük lilás, pirosas színe és az árvalányhaj-szerű parókabóbitái miatt sokan kedvelik. A közel félezer fajt számláló népes család majd minden fája, bokra, többnyire illatos balzsamot rejt. Szöveteikben tejnedv, illóolaj, balzsam- és nyálkaanyagok, valamint fenolvegyületek fordulnak elő.
Minden kertészkedő ismeri a közönséges borostyánt, aki nem ismeri e különleges növény ritka tulajdonságait, zöld falrombolónak tartja, pedig ősszel virágzó formanövénnyé is zabolázható. Csak dicsérni lehet sokoldalúságát, kártevője nincs, egyedül sárga termésű változatainak bogyóit tépkedik a madarak. A talajjal szemben a borostyánok igénytelenek, és nemcsak a falakra futtathatók.
Mostanában divatosak lettek az aprólevelű sövénynövényekből, vagy örökzöldekből készített alakfák. Az igen dekoratív szoliterek baja, a meglehetősen borsos áron túl – egy-egy szebb példányért több tízezer forintot is elkérnek –, az, hogy rendszeres, finom nyírást igényel. Ilyesfajta kerti dísz borostyánból is készíthető, ehhez egy előre elkészített bármilyen alakú – henger, kúp, gúla – vázra van szükség. Egy ügyes kezű kertésznek nem okoz gondot egy ilyen szerkezet elkészítése. Ezt ügyesen le kell horgonyozni, nehogy a szél felboríthassa. Majd az üres vár belsejébe kell a kiválasztott borostyánfajtát ültetni. Amint kihajt, hamar megtalálja a kapaszkodásra alkalmas vázat, s gyorsan befonja, átbújik a hálón, s befedi. Ezután, csak annyi ápolást igényel, hogy a kajla hajtásokat le-le kell nyisszantani. Biztosak lehetnek benne, hogy az egyszerűen és kis költséggel létesített „alakbokrokkal” sok irigyet szereznek.