Csalfaságról és meddőségről mesél a barátcserje

A sokezer, díszkertbe ültethető növénnyel üzenhetünk a nézelődő közönségnek is. Persze ehhez, nemcsak az ingatlan használójának, hanem az utcáról bámészkodónak is jártasnak kell lenni a növényhistóriában.

Könnyen félreérthető üzenetet küldhet például a ház lakóiról az előkertbe élő barátcserje (Vitex agnus-castus). Az illatos, nyáron virágzó, fácskává is nevelhető cserje ugyanis történelmi gyógynövény. Már az ókori görögök is sikerrel alkalmazták a női bajok gyógyítására. Mostanra kiderült, hogy a régiek helyesen ismerték fel jótékony hatását, s a természetgyógyászok ma a növény kivonatait hormonális zavarok kezelésére használják. Számos különböző alkotóelemet tartalmaz, többek között flavonoidokat, iridoid glükozidokat és terpenoidokat. A teljes terméskivonat gyógyhatású és az agyalapi mirigyet serkenti. Ezzel növeli a szervezet progeszteron-termelését. Leginkább a meddőségi, a menstruációs, klimaxos panaszok enyhítésében segít.

De a középkorban azt is megfigyelték, hogy azok a férfiak, akik a kellemes illata miatt gyűjtött leveleiből feljavított fürdővízben üldögéltek, elveszítették érdeklődésüket a hölgyek iránt. A vitex ezen tulajdonságára felfigyeltek a szerzetesházak rendfőnökei, és a korabeli feljegyzések tanúsága szerint, egyfajta anafrodiziákumként, a nemi vágy csökkentéséért mosatták teájával a vehemensebb barátok altestét

Más források szerint egykor a kolostorokban élő, nőtlenségi fogadalmat tévő szerzetesek e növény kivonatát fogyasztották szüzességi fogadalmuk megtartásához. Azt tartották róla, hogy csökkenti a nemi vágyat. A barátcserje viselt dolgai iránt kutakodók ráakadhatnak olyan írásokra is, amelyek arról tudósítanak, hogy a nők is barátcserjét adtak férjüknek, ha már nem akartak több gyereket vállalni.

Ezek után gondoljuk csak el: egy városi, vidéki kertben díszelgő barátcserje mit is üzen? Kicsapongó a családfő, vagy baj van a gyermekáldással.

Ezzel nem szeretném kedvét venni azoknak, akik pusztán a tetszetős növényt kedvelik. Igénytelen, bármilyen talajon megél, de szereti a fényt. Lehet belőle földről induló cserjét, ki boglyas fejű, törzses fácskát is nevelni.

A tömött ágrendszerű cserjét virágzás után kell metszeni. Ilyenkor a túlságosan sűrítő ágakat úgy kell eltávolítani, hogy a keresztező hajtásokat ajánlott eltávolítani. Akkor lesz sűrű a korona, ha a metszéskor harmadára visszavágják