gazdazona.hu

Fagyos vándorlás

Feltöltve: , Szerző: , Kategória: Díszkert | 0 hozzászólás

A fagyos napok mindig hirtelen érkeznek – legalábbis sok hobbikertész érzi így. A régóta kertészkedők rutinosan nem az első fagyos éjszakán cipelik a kertből, teraszról nehéz növényeiket a védett helyre. Hiába, sokan vannak, akiknek mégis sikerül megfagyasztani növényeiket. A leander, muskátli, angyaltrombita és még sok más melegkedvelő, ha jó karban van, túlél egy-egy hidegebb – legfeljebb mínusz 2-5 fokos – éjszakát. De a teljes 24 órás, fagypont alatti hőmérséklet már végzetes lehet.

A mirelitből a melegbe került növényeket sokk éri. Ilyenkor leveleik, hajtásaik száradnak el. A hajtásvégek megbarnulnak. Ez önmagában nem baj. A természetben az éghajlat rendkívül lassú változására – most lassú melegedés tanúi vagyunk – a növények is reagálnak. Megváltoztatják leveleik színét, hajtás- és gyökérrendszerüket, más lesz a tápanyagfelvétel és -hasznosítás. Új növények érkeznek, mások kipusztulnak. Ezek után elképzelhető, mit jelent egy-egy olyan növénynek, amelyik egész évben eredeti élőhelyén „él”, ha a szabadból, hirtelen sötét helyre kerül. Ez a gyors klímaváltás megviseli még az időben behozott növényeket is.

Fagyos vándorlás

Fagyos vándorlás

Pontosan ilyen változás a hűvösödő kerti életből fűtött szobaiba kerülni. Éppen ezért fontos lenne a vándorló növények választékát úgy összeállítani, hogy ezt az évente kétszer ismétlődő klímaváltozást jól tűrjék. A spontán szelekció jeleként kell értékelni, ha egy-egy növény (faj vagy fajta) a megfelelő gondoskodás mellett is elpusztul. Ilyenkor erről fajról, fajtáűról le kell mondani.

A télire pincébe, télikertbe, verandára, lépcsőházba, garázsba került növényeket a hideg és sötét hónapokban fajtól függően eltérő technikával kell ápolni. Most a figyelmet az öntözésre fordítanánk. Télen – ez csak szobában élő növényekre vonatkozik – a nappalok rövidülnek, csökken a fény intenzitása, a hőmérséklet is alacsonyabb, ezért a növények csökkentik a tápanyagfelvételt és a vízfogyasztást. Télen általában nem szabad tápoldatozni. Vannak persze kivételek is. A különleges broméliák, orchideák vagy éppen a karácsonyi kaktusz igényli a tápoldatot. Aki sikerrel tart ilyen növényt, annak nincs szüksége tanácsra. Másoknak viszont ajánlható, vegyenek szakkönyvet. Az egyéb növények tápszereit tavaszig el lehet tenni.

A növények télen kevés vizet fogyasztanak, ezért a sötét telelőhelyen lévő növényeket sem szabad túlöntözni. Ha cserepükben tocsog és az alatta lévő tálkában megáll a víz, akkor a gyökerek megrothadnak. Vagyis többször és kevesebbet kell öntözni. Akkor kell a kannához nyúlni, amikor a növény-föld felszíne kiszáradt.

A ritkábban látogatott, fagymentes pincében, lépcsőházban, verandán lévő növényeket érdemes úgy öntözni, hogy kiveszik a cserépalátétből. Ezzel a módszerrel bőven meg lehet öntözni, hogy jól átnedvesedjen a talaj. Meg kell várni, hogy a felesleg alul kifolyjon, és csak ezután kell visszahelyezni a tálba. A szobában tartott, ilyenkor is nagy vízigényű vízipálma vagy leander cserepét érdemes – a cseréppel azonos vagy magasabb, de egy mérettel nagyobb – áttetsző műanyag vödörbe tenni. Ezek a növények ugyanis azt szeretik, ha vízben állnak. Az áttetsző burkolat ezt biztosítja, s közben ellenőrizhető az éppen aktuális vízszint. Aki bizonytalan az egyéb növényei vízfogyasztásáról, annak ajánlható, hogy vásároljon egy hordozható talajnedvesség-mérőt. A néhány száz forintos műszer pontosan megmutatja, kell-e locsolni.

A kint maradt dísznövények téli öntözéséről sem szabad megfeledkezni. A dézsás, de a földben lévő örökzöldek is igénylik a pótlást. Locsolni csak napfényes időben szabad. A szabadban élő, amúgy fagytűrő növények másként viselkednek földbe és dézsába ültetve. Ezért érdemes a növénytartókat az átfagyás, a hideg ellen megvédeni. Bármilyen hőszigetelő anyaggal körbe lehet tekerni a cserepet. Általában minden környezettel harmonizál, ha a tarkabarka anyagokkal burkolt cserépre, dézsára jutazsákot – ennek beszerzése nem egyszerű – vagy valamilyen durva lenvászon anyagot húznak. Megfontolandó egy-egy ilyen télikabát varrása, általában három-négy telet túlél. Védeni kell a nagy és drága agyagcserepeket is a téli fagyoktól. Ilyenkor ugyanis a porózus anyagba jutott megfagyó és felengedő víz szétmállasztja a cserepet.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*