gazdazona.hu

Zsigó György – Hasznos közlendők kertbarátoknak – 2016/24

► Mit csináljak a mézgás fámmal? Továbbra is visszatérő kérdés a kertbarátköri előadásokon. Bemásoltam
Önöknek egy cikket Benedek Borbála tollából, a www.agrotrend.hu/növényvédelmi előrejelzés oldalról.
„Mit jelent, amikor mézgacseppet látunk a fák törzsén? A metszési felületeknél gyakran láthatunk
mézgafolyásokat, nemcsak meggynél, de más fajoknál is. A mézgás folyásnak számos oka lehet, nem kell
feltétlenül egyből növényvédelmi problémára gondolnunk.

A mézga egy gyantás folyadék, amely idővel megszilárdul és a fa törzsén marad megkeményedve. A
mézgafolyás pontos és igazi oka egyelőre nem tisztázott, annak több kiváltó oka is lehet:
a nagy metszési felület, fizikai sérülés, ághasadás, a magas talajvízszint, túlzott nitrogén-adagolás, vagy éppen
növényvédelmi probléma is.

Vagyis a mézgaképződés tulajdonképpen a fa „védekező” mechanizmusa valamilyen rendellenes folyamat
ellen. A mézgaképződés egy, a fa sejtjei által elindított folyamat, amellyel a fa védekezik az őt érő
stresszhatások ellen, „ránézésre” azonban annak tényleges kiváltó okait nehéz meghatározni.
Amennyiben növényvédelmi problémára gyanakszunk, akkor tudnunk kell, hogy mézgásodás indulhat rovarok,
például a nagy farontó lepke károsításakor vagy – jellemzően a kajszinál és az őszibaracknál – gutaütés betegség
kialakulásakor. A gutaütés komplex betegség, hiszen azt mind gombás, mind baktériumos betegségek,
fertőződések is okozhatják. Számolnunk kell azonban fitoplazmás betegségekkel is, amelyek a gutaütés tüneteire
emlékeztetnek, azonban az mézgaképződést nem okoz.

A mézga tehát valamilyen stressz hatására képződik. Házi kerti termesztésnél a mézgacsepp eltávolítása után
érdemes a helyet megfelelő sebkezelő szerrel ápolni, de a körülmények megfigyelésével a leginkább
célravezető megoldás a képződés lehetséges okainak feltérképezése. Fontos azonban megjegyezni, hogy egyegy
fán megjelenő mézgacseppek még nem feltétlenül okozzák a fa pusztulását, így a fát érő stresszhatások
ellenére akár több évig is életképes lehet.”

► Édesapámék élvezettel rágcsálták a cseresznyefa „macskamézét”, a népi gyógyászatban pedig borban
feloldva köhögés csillapítására és sebkezelésre használták a mézgát. Ecetben feloldva a gyermekek nedvedző
kiütését kezelték vele és lázcsillapító hatása is közismert volt. Főzetének fertőtlenítő, hámképző,
gyulladáscsökkentő, összehúzó hatása miatt már az ókori Rómában is ismerték, sok kozmetikai
készítményükben is leírták. De a hajóépítésben, a művészetben és az iparban is dolgoztak vele.
Végül egy akkori szakácskönyvből (Apicius: De Re Coquinaria) idézem a „csodás fűszeres bor” receptjét:
„A következőképp készítsd: önts rézedénybe 2 sextarius bort, majd 15 font mézet. A bort a mézben
főzd, s állandó kevergetés mellett lassú tűzön száraz fával hevítsd. Ha forrni kezdene, hideg borral locsolgasd,
vagy vedd le a tűzről, hogy visszahúzódjék. Ha kihűlt, tedd vissza a tűzre. Ezt kétszer-háromszor ismételd meg.
Végül vedd le a tűzről, s másnap szedd le a habját. Ezután a következő fűszerkeveréket add hozzá: 4 uncia bors,
3 scripulum őrölt mézga, 1–1 marék babérlevél és sáfrány, 5 pirított datolyamag, az 5 szem datolya borban
megpuhult húsa (melyeket korábban megfelelő minőségű és mennyiségű borban áztattál, hogy ne túl tömény
fűszerkeveréket kapj). Mikor mindezzel elkészültél, önts az egészre 18 sextarius könnyű bort. Végül ha túl
keserű, adj hozzá faszenet.”

Akinek megtetszett a recept, próbálja ki (én nem mertem)! Örülnék a visszajelzéseknek… ☺
Budapest, 2016. december 1.

Jó egészséget és Boldog Új Évet Kívánok!

Zsigó György, NMNK

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*