Minden levél fontos

Nem árt időnként vizsla tekintettel ellenőrzi a még oly’ egészségesnek tetsző szobanövényeket.: talán megbújt egy-egy szívogató kártevő, netán a gombák, baktériumok készülnek támadni. A gyors segítség megmentheti a növényt.

Nem szükséges túlságosan nagy tudomány, hogy segítsenek megbetegedett növényeiknek. Az egészséges, helyesen és jól táplált zöldek általában képesek a gomba és baktériumos betegségeket távol tartani. A rovarokkal nincs ilyen szerencséjük. Ha a szívogatók egyszer a lakásba kerültek, a számukra kellemes melegben robbanásszerűen elterjednek. Ezért is fontos, hogy már az első észlelés után hamar és helyesen cselekedjenek.

Azokat a növényeket, amelyek a kertészetekből egészségesen kerültek a lakásba, viszonylag kevés rovar és a betegség támadja meg. Ezért nem a bajt okozók nehéz néhány jellemző tünetét megtanulni és felismerni.

A kórokozókkal szemben a rovarokkal egyszerűbb a helyzet, mert az egyedek felismerhetők, még akkor is, ha nem mozognak. Ehhez persze egy néhány száz forintért megvásárolható nagyítóra is szükség lehet.

Jelenlétükre az első intő jel a ragacs. Ha a növény a cserepének szélén, tálkáján, netán a lombja „árnyékában” ragadós anyagot találnak, vagy törölgetéskor a porrongy odaragad, akkor elő a nagyítóval, s ha szükséges a zseblámpával. Kezdődhet a nyomozás. Érdemes a levelek fonákját, a törzs, az ágak, hajtások rejtett részeit alaposan szemügyre venni. A ragacsgyártó minden bizonnyal valamilyen tetű lesz.

Többféle, növényeket dézsmáló tetű létezik. Közös tulajdonságuk, hogy picik. Legfeljebb néhány milliméteresre növekednek. Lehetnek kevesen, s borzasztó sokan. Azzal okoznak nagy kárt, hogy főként a zsenge fiatal részeken szívogatják a nedveket. Ilyenkor a növények fejlődése, növekedése lelassul. Anyagcseréjük olyan gyors, hogy cukros, ragadós váladékot bocsátanak ki magukból. Ez a lecsöpögő ragacs. A szabadban elő tetvek egyfajta szimbiózisban élnek a hangyákkal, akik cukortermelésre használják őket, s ha szükséges, akkor növényről, növényre hordják őket. A lakásba újonnan bekerült fertőzött növényekkel érkezhetnek, vagy a parányok szárnyas egyedei berepülnek az ablakon, ajtón.

A parányi levéltetvek általában zöld színűek, de vannak sárga, barnás, vörös, sőt fekete fajok is. Ha csak kevés tetű van a lakásban, akkor elegendő védelem összeszedésük és a növény szappanos oldattal történő permetezése de jó a piretrint tartalmazó porozószer is. Ha nagyobb a baj, akkor permetezhető vegyszerre van szükség. A kertészboltokban kaphatóak olyanok, amelyek közvetlen érintkezéssel, vagy a növényekbe felszívódva fejtik ki hatásukat. Ez utóbbiak között található olyan is, amelyik a fiú tetű nemzőkedvét szegi, így nem lesznek utódok. Más szerek étvágytalanságot okoznak

Találó a pajzstetű elnevezése. A szobanövények legveszélyesebb kártevője. A legfeljebb 2 milliméteres szürke, barna pajzs alá bújik a leleményes állatka. A kemény, fényes, viaszszerű levelű növényeket kedveli. Ha kevesen vannak, akkor finoman le lehet vakargatni a növényről, s jöhet a szappanos permetezés. Ez elintézi az esetleg meglévő tojásokat. Ha sok száz pajzsot találtak, akkor a kertészboltban tanácsot és megfelelő vegyszert adnak.

A viaszos pajzstetű, még rokonánál is rafináltabb módszerrel próbálja túlélni a támadást. Az szárak elágazásaira, vagy a levelekre ragadt apró szöszök, vattacsomók alatt ők lapulnak. A pajzstetűhöz hasonló módon kell ellenük védekezni, ha azonban fertőzést követő 2-3 hónapon belül nem tűnnek el, akkor ők nyertek, s a többi növény érdekében jobb, ha a megtámadott növény távozik a lakásból.

A tetvek népes családjának egyik büszkesége lehet a takácsatka. Ha finom pókhálószerű szövedéket találnak a hajtáscsúcsokon, vagy a levelek között, akkor biztosak lehetnek abban, hogy megérkeztek a takácsatkák is. Míg a korábban felsorolt tetűrokonság a meleg, páradús környezetet kedveli, Addig a takácsatka a száraz, meleg, sőt a huzatos helyeket is nagyon jól elvan. Aki nem kedveli a radikális rovarölőszereket, bíbelődhet környezetbarát módszerekkel is. Ez azonban nem változtat a lényegen: takácsatkát meg kell fojtani. Mindenek előtt kézzel el kell távolítani, azt, amit lehet, ezután a növényt „fejjel”, zölddel lefelé langyos vizes vödörbe kell meríteni. Ez eltarthat órákig is. Ha ez sem volt elég a takácsatkáknak, akkor néhány napos bezacskózás következik. Nejlonzacskót kell a növényre húzni, s légmentesen elkötni. A szaunát a növény általában túléli.

A tetvek elleni védekezéshez képest az üvegházi molytetű eltávolítása semmisség. A fehér minilepkék a száraz helyeket kedvelik, s a hajtáscsúcsokat szopogatják. Ha növényt megütögetik, mintha valami kis fehér ugrálna, rövid szárnyalással repkednek. A nagyító alatt jól felismerhetőek a kis dobozkák. A kertészboltokban sárga ragadós lapokat lehet vásárolni, ezeket lehet apró csíkokra vágva növényre lógatni. Vagy kis vitorlaként hurkapálcikára tűzni és földbe dugni. Sokan felragadnak. A folyamatos utánpótlást biztosító lárvák ellen már nehezebb védekezni.