Lúdtollal a tetvek ellen

Zsenge hajtás, meleg és nedves környezet, ahogy is mostanában van – ilyen a levéltetvek édeni kertje. A kellemetlen kis dögöknek szerencséjük van. Arany életük van, vidáman sokasodnak és máris sorakoznak a hajtások éppen növekvő zsenge végén. Nem szabad szünetet tartani az ellenük folytatott harcban, mert úgy járnak, ahogy tavaly én a sivatagi rózsámmal. A gonosz kis jószágok addig nyalogatták a hajtó virágrügyeit, míg azok elpusztultak és örülhettem, hogy a pompás piros virágok helyett egyáltalán levelet hozott a növény.

Az idén már nagyon figyeltem. Észleltem a ravasz hangyákat, akik felvonultak az ágaskodó, virágzás előtt álló lonc hajtáscsúcsaira, hogy a zsenge tetvek egyetlen mézgacseppjét se mulasszák el.

A haszonkertben ilyenkor már vad, kontakt és felszívódó permettel kell fogadni a sok kárt okozó szívogató hadat. Szerencsére van választék levéltetű elleni szolidabb szerekből – a durvábbakat nem is említem.De a ház körül, illik óvatosabban védekezni!

Az első idei támadásukat kontaktszerrel vertem vissza, nevezetesen egy természetes piretrint is tartalmazó háztartási porozószerrel. Már a kilós tégely matricájától frászt kap az ember, de bízvást használható a kellemetlenkedő soklábúak ellen. Egyetlen hátulütője a rövid hatásidő, s az, hogy az eső elmossa, sebaj az egy kiló sokáig eltart.

Maga a kijuttatás hatékony technikája – ami a jelen esetben, nem pazarló módszert takar ­ innovatív megoldásra ösztönzi a felhasználót. Kellene egy ecset! Ezt a porba mártogatva be lehet pamacsolni a hajtást, rügyet. Két ecsetet találtam itthon, legkisebb lányom sminkpamacsát, ami nagyon alkalmas lenne, de állítólag egy ilyen több ezer forint. Gyorsan el is zárták előlem, így győzött a családnak már sok örömet okozó, konyhai libatoll. Botrány nélkül megúsztam a sikeres tetűirtást, viszont szavamat vették, hogy legközelebbi piaci látogatásomkor; veszek egyet.

Azóta egyébként leszegett fejjel járok, s ha lelnék egy jófajta madártollat, hazahoznám, csak mostanában másfele járnak a madarak.

Többféle növényeket dézsmáló tetű létezik. A parányi levéltetvek általában zöld színűek, de vannak sárga, barnás, vörös, sőt fekete fajok is. Ha csak kevés tetű van a növényen, akkor elegendő védelem az összeszedésük, slaggal lespriccelésük. Ha a fiatal hajtások csúcsán megpillantják őket, a slag erős sugarával is elég arrébb tessékelni őket. Ez nem jelent végső megoldást, de sokszor ismételve, előbb utóbb elfogynak,

Találó a pajzstetű elnevezése. Ez a növények legveszélyesebb kártevője. A leleményes állatka a legfeljebb 2 milliméteres pajzs alá bújik. A kemény, fényes, viasszerű levelű növényeket kedveli. Ha kevesen vannak, akkor finoman le lehet vakargatni a növényről, be lehet kenegetni őket, valamilyen krémbe, olajba mártott fültisztító pálcikával. Ha viszont sokan kapaszkodnak a leveleken, akkor csak a vegyszer hatásos ellenük.

A gyapjastetű rafináltabb: a szárak elágazásaira vagy a levelekre ragadt apró szöszök, „vattacsomók” alatt lapul. A pajzstetűhöz hasonlóan kell ellene védekezni, de ha a fertőzést követő 2-3 hónapon belül nem tűnik el, akkor a többi növény érdekében jobb, ha a megtámadott növény távozik. A levéltetvek egyszerűen élnek. A nőstények párzás nélkül is szaporodnak a hőmérséklettől és páratartalomtól függően 14-17-szer szűznemzéssel szaporodnak tavasszal és nyáron. Szerencse, hogy a nyári családfenntartó anyák (nem megtermékenyített nőstények) egy napon legfeljebb 20 utódot tudnak a világra hozni.

A gyapjas vértetű, mint sok más tetűfaj, képes gyorsan fejlődni a nyáron és összeolvadó generációk sorát hozza létre. A teljességhez tartozik, hogy ritkán a nőstények egy része szárnyas, hím utódot is létrehoznak. Ezek párosodnak a nőstényekkel, és tojásokat raknak a fák föld feletti részeire, ahol áttelelnek. A tél sem árt nekik, mert a szezon utolsó zsenge vértetűseregét a fa föld feletti gyökérnyaki vagy a föld alatti gyökérére szüli az anyatetű.