Nyári termésmentés

Nyári termésmentés

Gazdabolt 2017. júl. 2.

A gyümölcstermesztés elsődleges célja, hogy egészséges, érett terméssel szolgáljon, s ez nyersen minél tovább eltartható legyen, másként fogalmazva a csúcstermék a nyersáru. A termések mentésének már a fán, szőlőtőkén kellene megkezdődni. Az ősz általában az almaféléké, érdekükben még lehet mit tenni. Az egymáshoz érő alma, körte, szőlőfürt esetében érdemes még most is ritkítani a gyümölcsöt. Megfigyelhető, hogy a gyümölcsök összeérő felülete még napsütéses időben is nedves marad, ez a rothasztó gombák számára öröm. Az alma és a körte utóérő gyümölcs, ezért a legnagyobbra növekedett, még nem teljesen érett termések egy részét le lehet szedni, hogy a fán maradtak egészségesek maradhassanak. Mivel az almafélék utóérők, ezért a még be sem érett, most leszedett néhány nap elteltével fogyasztható, ezért azt ajánlom, hogy a ritkításra a nagyobb, színesebb termést válasszák. Ha a kelleténél több van belőlük, akkor kompótot, befőttet kell készíteni. A végső szedés után csak a teljesen egészséges és nem a legnagyobb termesek közül kell kiválasztani a raktározásra szántakat. Az almát, körtét szellős, hűvös helyen ládákban sorba rakva, egymástól papírral elválasztva lehet tárolni, a szőlőfürtöket pedig keretre akasztva, úgy, hogy előtte a levágott kocsány végét viaszba mártják

Nyári termésmentés

A puha, édes gyümölcsből szörp, bor, lekvár és pálinka készülhet. A löttyedt gyümölcs igazából csak darázscsemege. A földre hullott termést érdemes összeszedni és a komposzthalomra dobni, vagy elásni. A gusztustalan, nyálkássá váló massza egyébként kiváló táptalaja lehet a növényeket károsító gombabetegségeknek.

A fűszer- és megmaradó illatukért tartott növények többségénél általában a nyár második felében lehet kezdeni a szüretet, de nem nagy baj, ha már július elején hozzákezdenek. A levágott hajtásokat, leveleket ajánlatos egy-egy kiadós eső után szedni, vagy a kötegbe kötés előtt lemosni. A kévéket szellős, árnyékos helyre kell akasztani, s egy-két hétig szárítani. De lehet asztalon, földre terített papíron vagy szárítókereten, aszalókosárban szárítani. Arra kell ügyelni, hogy se a tűző nap, se nedvesség ne érje. A napsugarak ugyanis az értékes illó anyagokat lebontják, a nedvesség hatására a növény elrothad. Ezután a leveleket le kell húzni a már száraz szárról és a felhasználásig kis vászonzacskókban, fém, vagy üvegedényben tárolni.

Kevesebben aszalnak gyümölcsöt, pedig, abban a kertben, ahol van olyan hely, amelyet hosszan ér a nap, érdemes ezzel a sokezer éves tartósító technológiával is próbálkozni. Az aszalás mellett szól, hogy az aszalvány általában édesebb, zamatosabb, mint a friss gyümölcs ezért nemcsak nyers fogyasztása élvezet, hanem finomabb a vele készült étel, sütemény. De hasznosítható kandírozva, kisebb darabokra vágva joghurtba, vagy müzlibe keverve, sokkal finomabb, mint a nagyobb feldolgozókban készült termék. Nemcsak az otthon termett gyümölcsöket, hanem a boltban vásároltakat és érdemes szárítani, erre a készült otthoni berendezéssel, a napon, akár egy nyitott ajtajú 50 fokra hevített tűzhelyben. Biztos sikert lehet elérni alma, körte, szilva, szőlő (mazsola) aszalásával.

Az aszalás a mosással, magfosztással, hámozással kezdődik, ezután, viszonylag vékony szeletekre kell hasogatni a keményebb húsú gyümölcsöt. Ezt követően aszaló kosárra, vagy valamilyen sűrűbb szövésű kelmére kell helyezni. Fontos, hogy a szárítás kíméletes, de gyors legyen, különben támadnak a penészgombák. A folyamatos ellenőrzés során arra kell figyelni, hogy éppen csak addig szabad szárítani, míg a szárítmány, kézbe véve elmorzsolható. Amint ilyenné válik a szárítmány, azonnal be kell fejezni a műveletet és jól zárható matt, üveg-, porcelán-, vagy bádogedénybe kell tenni azt, ami az akció végére megmaradt a növényből.