Öngyilkos virágok a vázában

Az év végi vendégjárás során gyakori ajándék a vágott virág. A szép csokor azonban hamar lakásunk csúfjává válhat. Ha egy-két trükköt ismerünk, akkor viszont akár hetekig tartó lakásdísz lehet belőle.

A kert- és növénybarátok általában ismerik a népszerűbb vágott virágokat, s a csokrokat díszítő zöldek közül is sokat. A kevésbé gyakorlott virágvásárlók jó, ha tudják, mit válasszanak a bőséges kínálatból. Nem mindegy az sem, hogy bolti eladó készíti a vevő által összeválogatott növényekből a csokrot, vagy képzett virágkötő a csokorkészítő. Vannak olyan üzletek is, amelyek tartanak előre elkészített csokrokat. Érdemes az ilyen üzletet megjegyezni.

A virág ajándékozásának, a csokor készítésének külön etikettje van. Rossz nyelvek szerint ezt a dísznövénykészítők azért találták ki, hogy minél nagyobb költekezésre késztessék a csokor vásárlóját. A virágvásárlásnál általános alapelv: az ajándékozott kedvére legyen. A statisztika szerint Magyarországon az egy főre jutó csokorvásárlás évente átlagosan három, ebből – családonként – egy jut az év végére. Egy közelmúltbeli felmérés szerint Magyarországon évente átlagosan 4500 forintot költenek vágott virágra. Ezzel Európában sereghajtónak számítunk. Ausztriában az éves költés megközelíti az ötvenezer húszezer forintot, de Szlovéniában is 16 ezer forintnak megfelelő összeget hagynak az emberek évente a virágárusnál.

Egy-egy virágcsokor bármilyen tetszetős és drága, előbb-utóbb elpusztul. A dísz életét azonban meg lehet hosszabbítani. A botanikai ismeretekkel rendelkezők tudják, ha egy növény virága vagy annak szára megsérül, akkor ez a növényi rész – miután immár képtelen eredeti szerepét betölteni, a szaporodást szolgálni – öngyilkos lesz, s mindent megtesz azért, hogy virágtársai elől ne vonja el a megporzó rovarokat. A sérülés pillanatától olyan anyagokat termelnek a sérült sejtek, amelyek pusztítják a növényt. Éppen ezért kell minél hosszabb szárral vásárolni a virágot, s fokozatosan visszavágni, hogy a folyamat lassítható legyen.

A vásárló feladatai közé tartozik, hogy olyan virágokat is válogasson, amelyek bimbós állapotban vannak, ám arra ügyelni kell, hogy látszódjon a virág színe. A virág szállítása, különösen télen, rendkívül fontos. A sérülés- és fagyásmentességet csak részben garantálja, ha jó a csomagolás. (A személyesen átadott virág csomagolópapírját el kell távolítani.)

A virággal ajándékozottnak tudni kell, hogy tovább tartható életben a növény, ha minél előbb vízbe kerül. Arra azonban ügyelni kell, hogy virágot csak tisztára mosott, jól kiöblített vázában szabad tartani. Ugyancsak fontos, hogy a virágszárat kurtítva, minél előbb, ferdén – hogy minél nagyobb felületen vezessen fel vizet – kell elvágni. Ha a vágás víz alatt – a mosogatóban vagy egy vödör vízben – történik, akkor a szár edénynyalábjaiban lévő folyadékoszlopot nem szakítja meg légbuborék. A lágy szárú virágok esetén – ilyenek vannak a hagymásoknak – forró vasalóhoz kell érinteni a szár végét. Ilyenkor ugyanis leáll a rész elhalása.

A váza díszítésekor fontos az is, hogy a vízben lévő szárrészen sose legyenek levelek. Az elhalt növényi részek bomlásának melléktermékei eltömik a szárban lévő edénynyalábokat, és a vízben álló virág szomjan hal. Ezért van szükség a gyakori vízcserére. A friss azonban sose legyen „csaphideg”, ugyanis a meleg lakásban a hideg víz a hervadást gyorsítja. A 25-30 fokos víz a legkedvezőbb. A gyakorló háziasszony tudja, hogy a virág a hűvös helyet kedveli, viszont a közvetlen napfény és a huzat kerülendő. Sokan esküsznek a virág vizének hipózására. A hipó (illetve a hasonló szerek) megöli a baktériumokat, de természetesen keveset kell csepegtetni belőle a virág vizébe.

Önmagában biztosítja a továbbélést, ha a vágott virágot rézedénybe helyezik, ugyanis a vízben oldódó rézionok is baktériumölő hatásúak, s akadályozzák az algásodást is.

Nem mindegy az sem, hogy ünnepi lakásdíszként a vágott virág milyen vázába kerül. A virágtartó edény kiválasztásakor fontos követelmény, hogy a növénynél nem lehet feltűnőbb, díszesebb. Az is bizonyos, hogy a népies jellegű, fenyőberendezéshez nem illik például a színes ólomkristály váza, de stílbútoros környezetben is disszonánsan hatnak a techno virágtálak, vázák. Ugyanígy igaz az is, hogy a mezei, színes csokor népi vázában a legszebb, míg az egyszínű, egynemű virágokat tartalmazó csokor testes, díszes porcelánvázába való.

Csokoretikett

A virág az emberi kapcsolatban az udvariasság és a figyelmesség jelképe. Családi meghívás esetén a háziasszonynak illik vágott virágot vinni. Csak akkor helyettesíthető a csokor cserepes növénnyel, ha a ház asszonya szereti, netán gyűjti a cserepes különlegességeket. A virágok a szakértők számára üzenetet közvetítenek, ezért érdemes kikérni a képzett eladó segítségét. Jó tudni, hogy a piros a szerelem, a sárga az irigység, a kék a hűség, a fehér a tisztaság színe. Mivel a piros rózsa a szerelem és a házastársi kapcsolat jelképe, ezért hivatalos csokrok küldése esetén félreérthető az „üzenet”. A virág fajtáját az egyéni ízlés és az ajándékozót a megajándékozotthoz fűződő viszonya szabja meg. Kisebb csokor esetén fontos, hogy páratlan legyen a virágok száma. Tíz szál fölött lehet páros számú a virág.