Az ősz a tetűszex ideje

Többféle növényeket dézsmáló levéltetű létezik. Ilyenkor a kényesebb növények telelőre előkészítéskor nagy figyelemmel kellene átvizsgálni a leveleket, hajtásokat, ha szükséges még a szabadban kellene elpusztítani a kártevőket. A parányi levéltetvek általában zöld színűek, de vannak sárga, barnás, vörös, sőt fekete fajok is. Ha csak kevés tetű van a növényen, akkor elegendő védelem az összeszedésük és a növény szappanos oldattal történő permetezése, de jó a piretrint vagy annak származékát tartalmazó szolid szer is.

Találó a pajzstetű elnevezése. Ez a szobanövények legveszélyesebb kártevője. A leleményes állatka a legfeljebb 2 milliméteres pajzs alá bújik. A kemény, fényes, viaszszerű levelű növényeket kedveli. Ha kevesen vannak, akkor finoman le lehet vakargatni a növényről, s jöhet a szappanos permetezés. Ha viszont sokan kapaszkodnak a leveleken, akkor csak a vegyszer hatásos ellenük.

A gyapjastetű rafináltabb: a szárak elágazásaira vagy a levelekre ragadt apró szöszök, „vattacsomók” alatt lapul. A pajzstetűhöz hasonlóan kell ellene védekezni, de ha a fertőzést követő 2-3 hónapon belül nem tűnik el, akkor a többi növény érdekében jobb, ha a megtámadott növény távozik a lakásból. A levéltetvek egyszerűen élnek. A nőstények párzás nélkül is szaporodnak a hőmérséklettől és páratartalomtól függően 14-17-szer szűznemzéssel szaporodnak tavasszal és nyáron. Szerencse, hogy a nyári családfenntartó anyák (nem megtermékenyített nőstények) egy napon legfeljebb 20 utódot tudnak a világra hozni.

A párzási időszak ősszel van. Ilyenkor már tojást raknak, pontosabban dugnak el különböző helyekre és ez telel át. Ez határozza meg az ellenük folytatható védekezést is. Nyáron és ősszel az élő egyedeket kontakt és a felszívódó szerekkel kell elpusztítani, Télen pedig a tojást olajos lemosóval, ha jól végzik a munkát, akkor a tojásban megbújó tetűpalánta megfullad