A zúzmara előtt
A helyes kerti fagyvédelemmel az ügyes kertész lépéselőnnyel indulhat tavasszal, azonban nem árt résen lenni, mert könnyen egértanyává válhat egy-egy növényt védő kupac. Ilyenkor nem a fagy pusztít, hanem a pocok rág. De vigyázni kell, mert pihenő sün is lapulhat benne.
Megérkezett a téli hideg. A kertekben az elengedhetetlen, még hátralévő fagyvédelmi munkákat most már nem lehet tovább halogatni. Aki szeretné, hogy tavasszal újra éledjenek kényesebb növényei, annak földdel, szalmával, egészséges falevéllel takarni kell ezeket.
A fűszerkert másként gyomként viselkedő, szívós lakói amúgy kényes növények. Többük melegebb tájakról érkezett a Kárpát-medencébe. Bár régóta élnek itt, de a fagyos teleket még nem sikerült megszokniuk. Az elmúlt hetekben több fűszernövény már levelét veszítette, ezért a kis, élő fűszerkészlet talaja most jól látható, érdemes kézi kapával meglazítani és egyenként kihúzni a még mindig zöld, szívós gyomokat. Ezzel együtt eltávolíthatóak az egynyári fűszerek is. A tisztogatás során citromfű, lestyán (vegeta) hajtásait vissza kell vágni. A Földközi-tenger környékéről származó fűszerek (levendula, kakukkfű) hajtásait nem kell bántani, tavasszal kell majd metszeni. A kakukkfű, tárkony, zsálya télire takarást igényel. A rozmaringot, babért fel kell szedni, és fagymentes helyen (verandán, pincében) kell teleltetni. A mentatövekből gyökeres sarjakat lehet kiválasztani. Cserépbe ültetve illatos téli vendég lehet a lakásban, és egy-egy letépett levélkéjével bolondíthatóak levesek, sültek, desszertek. A metélőhagyma és a zeller is a lakásba hozható.
Sokféle mutatós díszfű terjedt el az utóbbi időben. A nyáron igénytelen növények legtöbbje a forró égövből érkezett. Arrafelé – különösen a száraz klímájú, sivatagos, félsivatagos tájakon – szélsőséges a napon belüli hőingadozás. Ez meg sem kottyan az óriási fűcsomóknak. A tartós lehűlést azonban védelem nélkül nem élik túl. Mint ahogyan a nedves fagyot sem, így a pampafű és a zebrafű összekötözött leveleinek tövét falombbal kell takarni. Ha az összekötözött levelek mentén a téli csapadék a gyökérnyakhoz szivárog, ahol megfagy, akkor a növény elpusztul, és elmarad a tavaszi kihajtás. Ezt elkerülendő, az összekötött kévét oldalra kell fordítani.
A hidegebb teleken más növények is védelmet igényelnek, ilyen például az azálea, füge, iszalag, kecskerágó, magnólia, pünkösdi rózsa, rododendron, rózsa, szőlő. Az érzékeny növények a ki-, vagy átfagyásra többféle módon reagálnak. Van, amelyik végleg kipusztul, mások képesek a gyökérnyakból megújulni. Takarásukat a kisebb fagyok után kell kezdeni, akkor, amikor a zöld részek is megkeményednek. Ezzel még várni lehet. Az „éretlen” növény, az idő előtti takarás miatt a legtöbbször elpusztul. Szamócára, ősszel eldugott díszhagymára, most telepített csemetére még fagyott földet érdemes húzni.
Míg a rózsabokrokat takarni kell, addig átlagos teleket túlélnek a magas törzsű és bokorrózsák. A magas törzsű rózsának és a lugas szőlőnek is teljes biztonságot ad, ha az első fagyok után a földre hajtott ág-, törzsrendszert lekampózzák egy 15-30 centi mély vájatba és földdel betakarják. Ha erre nincs mód, akkor több réteg rákötözött újságpapír, pukifólia is némi védelmet biztosít. Érdemes még egyszer alaposan tömöríteni az őszi ültetésű növények töveit, mert a laza ültetés miatt az ültető verem átfagyhat.